" MÉG NEM MÚLTAM EL. "

 

💕MÉG NEM MÚLTAM EL...💕

„Az igaz szeretet nem hajlik meg az idő súlya alatt, 

sem az elmúlás árnyékában nem halványul el. 

Olyan, mint egy végtelen tenger, mely a halál partjait is 

elmossa tovább sodorva magával a lelkeket, 

egybefonva őket az örökkévalóságig.

 A halál nem választ el, csupán átjárót nyit a szellemi 

világba, ahol a végtelen szeretetben újra összeköti azt, 

ami valaha összetartozott. Ott, ahol az idő megáll, 

ahol a csillagok örökké ragyognak, ahol tovább 

lobog a szív csendes, kiolthatatlan lángja 

– az igaz szerelem.“ - (ego)

Parti nádas mentén békasereg

nászénekét viszi messzire a szél,

Tapintom ágyad melegét, távolba

tűnő emléked még bennem él.

Kavicsok gurulnak szerte az úton,

hangok árnyai suhannak felém,

Lágy kacajod muzsikája a lelked

akkordjaival költözik belém.

Talán estbe nyúlik a hajnali vörösből

az aranyfürtjeit bontó napsugár,

Mielőtt magára borítja sötét leplét,

és nyugovóra tér a hét határ.

Ülünk csendben a parton, egymás

kezében izzad most a két tenyér,

Arcod vállamon pihen, halk sóhaj-

unkban a víztükör az éggel összeér.

Boldog pillantások közt a mosoly

gyönyörű, hófehér gyöngyfüzér,

mely gyermeki ártatlanságba

bújva, izzó szerelmet ígér.

Tenyeredbe temetkezik arcod,

könnyfolyóban füröszti a medrét,

Szeretnéd hinni, a szavamat inni,

együtt hallgatni a szívverést.

Melyben egymásba olvad az érzelem,

mint a forró parázs közt a jég.

Szeretnél magadból szerelmet adni,

viszont kapni, és újra adni még,

Szerelmes csókot csenni-vágyni, ami

tán túl sok, most mégis semmiség.

Megmozdulnak a láthatatlan kezek,

ahogy halkan susognak a szelek,

Átkarolják a parti fák lombjait, miként

átölelsz és átölel veled a mindenség.

Menni kéne már, a hegyek ormára

bólintott a kora esti napvilág,

De visszatart az emlékezés, visszahúz

a víztükör, benne a korhadó ág.

Nem múlt el, még nyomaiban a tó

medrében hever, lassan süpped alá,

Emlékeket hordoz egy régi nyárról,

aminek a fénye még ma is elvakítaná.

Erőt veszek magamon, hagyom,

hogy a sötéttel elillanjon velem a lélek,

Majd máskor... a hajnali pirkadattal,

a felkelő nappal visszatérek.

Még nem múltam el, nem múltam

el végleg, amíg megtart a szív,

...addig továbbélek.

                              Varjú Zoltán

2024 December 28

💕💕💕💕💕