💕Hiányzol!💕
Hiányzol.... azt hiszem jobban mint bárki.
Jobban fáj most csak ülni, s csendben reád várni.
Hiányzik a léted, a nevetésed, de még a haragod is.
Az ölelésed, a csókod ha kapod, s ha adod is.
A hiányod betölt egy fél kontinenst, hisz nem vagy velem.
S a szobámba így nélküled, beköltözött a magány, s a félelem.
A remény csak pislákolva köhög az utcasarkon állva.
S az üresség a fejét fogja, szídva, kiabálva.
Hiányzol, ahogy nem fog már senki!
Hiszen a szemem a múltat kémleli, s az emléked merengi.
Mindegy merre megyek, mert te ott vagy, s látlak.
S hiába a könnyek, a mosolyt kell mutassam, ennek a rút világnak.
Hiába a szív, lélektaposva pislákol a testben.
Hiába hagynám el néha, az élettelen testem.
Mosolyt rajzolok az arcra, mert az élet rohan.
De ez a hiány....nekem mindennap egy végtelen szívroham.
Hiányzol, ahogy már elképzelhetetlen.
Mintha a szívem ott lenne a kezedben.
Ilyen az élet, a sors, a nagy könyv, vagy én magam?
Lehet soha nem is volt, seholse igazam?
Mindegy minek nevezem, mindegy mibe írom.
Mert a kín nem múlik, pedig esténként kisírom.
Az egész világ körülöttem, szótlan hiányol nekem.
Nélküled üres lett az égbolt, a mindenség... az egész életem.
Január 30
💕💕💕
💕Lennék aki...💕
Nem szeretnék már több búcsút a szerelemtől.
Inkább kapjak meghívót, onnan... odafentről.
Nem kíséri boldogság az utam nagyobb felét.
Pedig mindig megnyitottam, elétek, és eléd.
Nem szeretnék elköszönni, a szívem szép felétől.
Nem szeretnék elszakadni, a törődő kéztől.
Ezer újrakezdés, ezer start, és bukás.
Hiába a tapasztalat, a lecke, vagy a tudás.
Nem szeretnék válogatni, se keresgélni.
Nem szeretnek mást, csak boldogan élni.
Nem szeretnék ezreket, se kettőt, csak Őt, a párom.
De valahol elveszett, mert sehol nem találom.
Nem szeretnék B-terv lenni, se tartalék szerep.
Szeretni szeretnék.... de azt, ki viszont szeret!
Ne legyen akadály semmi külső szálka.
Ha együtt evezünk tovább, nem süllyed el a bárka.
Nem szeretnék már, egy újabb emlék lenni.
Lassan nem szeretnék, levegőt se venni.
Hisz nekem te vagy az élet, a lelkemből egy darab.
Lennék aki mellett maradsz, s ki melletted marad.
Január 27.
💕💕💕
💕Szívemnek paplanján💕
Olyan jó volna, ha éreznéd amit érzek.
Olyan szép lehetne, ez a szerelem.
Olyan szépek a percek, amiket felidézek.
Hisz főszerepet játszol, idebenn te velem.
Ha lenne hozzá elegendő, és ütős fegyverem.
Bevetném, hogy elnyerjem e szív esszenciáját.
Hogy te legyél a földem, világom, tengerem.
S hogy érted mondhassam el, lelkem végső imáját.
Olyan jó volna melletted, szeretni, s remélni.
Olyan hatalmas álom vagy, mit el nem érhetek.
Olyan szépen tudnék, veled, s rólad beszélni.
Hisz rajtad kívül jobbat-szebbet, nem kérnék, s kérhetek.
Olyan szép lenne a szíved, szívemnek paplanján.
Értünk szólnának dallamok, és az apró neszek.
Szerelmed úgy káprázna, szerelmemnek lapján.
Hiszen ha boldognak látlak, úgy én is az leszek.
Január 21.
💕💕💕
💕Ne engedd!💕
Ne engedd a hangom végleg elfelejteni!
A szívednek vágyait, előlem elrejteni.
Ne hagyd, hogy az álmokkal elússzak én is csendesen!
Megfulladjak a semmibe, fülig szerelmesen.
Ne engedj, ne átkozz, ne tartsanak a kételyek!
Ne mond azt hogy viszlát, ne mond azt, hogy ég veled!
Ne használd a szívem, mert lüktet az érzelem!
Ne játsz vele, ne játsz velem, ha tőled ezt kérhetem.
Az álmok most fájnak, s az ébrenlét is tönkretesz.
A szívemben gyűlik, a sok fájó papír repesz.
A versek, a sorok, a fecniken most szabdaló.
A lelkem, az álmaim, szépen lassan elhanvadó.
Még itt vagy, még itt vagyok, talán mi is létezünk.
S ha elmész, mi szép volt... csak szép volt, és ég velünk.
Ha szerelembe tudtál, egykor régen ejteni.
Ne engedd, nem akarlak, téged elfelejteni!
Ne engedd, hogy ott legyek, ahol te nem is létezel!
Ne engedj felejteni, hogyha te még emlékezel!
Ha elhagynád a szívemet, a lelkem vele elenged.
De ne hagyd el egyiket sem, kérlek szépen ne engedd!
Január 20.
💕💕💕
💕Új eséllyel💕
Tudnod kell, hogy ez a pár sor, te érted íródik.
Mit a szívem keltett életre, ami értünk vívódik.
Értünk zakatol hevesen, kétségbeesetten.
Mert nélküled csak létezem, de belül üres lettem.
Tudnod kell, hogy megbántam minden vétkemet.
Minden botladozó, bűnös léptemet.
Veled vagyok boldog, téged követnélek.
Nélküled az élettől is, menekülök, s félek.
Hónapok teltek el, mióta nem vagy velem.
Hónapok teltek el, és nem lelem a helyem.
Hónapok teltek el, és megbánásban égek.
Elillan a remény, s vele elszáll a lélek.
Hol van a barna szempár, ki szerelemmel látott?
A hosszú szőke hajad, mi elnyelt egy világot.
Elnyelte a világom, és családot teremtett.
Felépített bennünk, egy meseszép szerelmet.
Tudom hibás vagyok, hidd el vezekelek.
Szídj le, vádolj, kiabálj.... hidd el mindent lenyelek!
Csak adj kérlek egy esélyt, mint rég az elején.
Legyünk együtt újra, a gyerek, te meg én.
Január 14 .
💕💕💕
💕Rám van írva a szerelem💕
Álmatlan forgok a paplanon,
túl hangosan koppan a szívverés.
A hold is mosolyog az harmaton,
fejemben százezernyi rímelés.
Nem hagy aludni a szerelem,
kiugrik mellkasomon, s ablakon.
Hiába leplezem, és terelem,
a csók szinte izzik az ajkamon.
A reggel tán úton sincs ide még,
de rohannék érted, hogy fogjalak.
A szívemnek parazsa ideég,
ahogy az éjjelnek részei foszlanak.
Rám van írva a szerelem,
tagadhatatlan szárnyakon.
Azt hittem uralom, és kezelem,
de repülök vele a házakon.
Álmatlan forgok az ágyamon,
ébren is álmodok veled még.
Kérdések ott ülnek a válaszon,
hisz úgy szeretlek, ahogy szeretnéd.
Január 13
💕💕💕
💕Bennem ég!💕
A számon ég a szó, mit a szíved falna fel.
S ha nem jön az a szó, a szívem halna el.
A számon ég a csók, mi a szád felé terel.
A szívemen az érzés, mi szerelmet felel.
Kezemben a kezed, jövőt fognak át.
Együtt nyitjuk majd ki, a jövő ablakát.
S ha szádon ég a szó, mit nekem szegezel.
Leszek aki hallgat, hogyha a hang leszel.
Mert szívemen még ég, az hogy vagy nekem.
S az aki én vagyok, szívedhez szegezem.
Mert bennem ég a tűz, s ezt hozzád terelem.
Hisz érted lobbant lángra, itt bent a szerelem
Január 9.
💕💕💕