Címkék

2024. február 27., kedd

"Tudtad, hogy születésed előtt már megtervezted az életedet? "


 

Tudtad, hogy születésed előtt már megtervezted az életedet?

 - Nézd meg, hogyan!


Sok ember nem hisz a reinkarnációban, hiszen nem emlékszik a múltjára. Pontos adatok természetesen nem állnak rendelkezésünkre, ám van néhány kulcsinformáció arra vonatkozóan, hogy ki vagy valójában. Egy bizonyos zenei stílus, az emberek, akihez vonzódsz, az étel, amit szeretsz, a ruháid, melyeket viselsz – bizonyos korszakokra utalnak, melyekben rálelsz önmagadra.

Az összes tanulmány, mely az élet-halál ciklusáról vagy az újjászületésről szól, ugyanazt állítja, vagyis azt, hogy minden az újjászületési tervvel kezdődik. Ezt a tervet te magad állítottad össze egy „láthatatlan bizottsággal", melyet sokan, sokféleképpen neveznek nevén - a vének, vagy a bölcsek tanácsa. Ősi lényekből áll ez a tanács, akik hatalmas tudással vannak felvértezve. Spirituális utadon, fejlődésed közben te is találkoztál már velük, hiszen ők egyfajta spirituális, vagy szellemi vezetők. Minden bizonnyal megbeszéltétek az akkori életedet, és információkat kaptál arra vonatkozóan, hogy mely korszak az, amelyben újra szándékozol reinkarnálódni. Csak egy sarkalatos példa: te magad választhatod meg, hogy művészként szeretnél újjászületni, vagy japán szamurájként. Mindent te választasz meg, beleértve a szüleidet is.

Miután megválasztottad, hogy hova, milyen körülmények közé fogsz leszületni, a feladatod az volt, hogy jövendő életed minden egyes pontját megszervezd, főleg azokat, melyeket szeretnél megtapasztalni. Ám nem a tapasztalat az egyetlen, amit keresel, hiszen vannak kitűzött céljaid, melyek segítségével képes leszel megbirkózni a kihívásokkal, és túl tudsz lépni rajtuk. Egyesek például szeretnék elsajátítani a türelmet, vagy legyőzni a kínzó féltekénység érzését. Sokan vitatják a karmatisztítás jelentését, jelentőségét, pedig az nem más, mint az egyensúly megteremtése, mely magában foglalja a gyógyulást és a kigyógyulást azokból a tévhitekből, amik megmérgezik az életet.

Ha életed terve elkészült, akkor ott vannak melletted a spirituális vezetőid, akik megteremtik azt, tiszteletben tartva természetesen a szabad akaratot. Szintén a szellemi vezetők dolga az is, hogy megteremtsék életedben a szinkronicitást, melynek az a lényege, hogy semmi sem történik véletlenül. Ezzel indítanak el új életutadon, és a lehető legjobb útra terelnek annak érdekében, hogy kitűzött céljaidat valóra válthasd. Ha a terv minden egyes részlete összeállt, akkor születsz meg, és el is felejted azt.


Miért kell elfelejteni?


A feledés szerves része ennek a folyamatnak. Megismered saját magad, és a jelen életedet annak érdekében, hogy azt a lehető legteljesebben élhesd. Ha az emlékek folyamatosan előtörnének, és tudnád, hogy ki voltál, és miért abban a pillanatban születtél a Földre, az gátolna abban, hogy a jelenben élj, és minden egyes megtapasztalni valót megélj.


Hogyan hat az újjászületési terv a Vonzás Törvényére?

Az újjászületés terve már a helyén van, de a szabad akarat lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megteremthesd azt a valóságot, amiben élsz. Léteznek bizonyos dolgok, amelyek arra vannak hivatva, hogy megtapasztald őket, ezért azok nincsenek az ellenőrzésed alatt. Például, ha arra vagy hivatva, hogy megtapasztalj egy betegséget, vagy szenvedést, akkor az fog megnyilvánulni. Ha arra van hivatva, hogy negatív kapcsolatokban élj, akkor negatív személyeket fogsz bevonzani az életedbe. Tud úgy működni, mintha a Vonzás Törvényéről lenne szó, ám nem lehetsz vele teljes mértékben tisztában, ugyanis már a születésed előtt megterveztél mindent. Sokan ismerik és gyakorolják is a törvényt, és igyekeznek pozitívan állni mindenhez, illetve pozitívan gondolkodni, magas a rezgésszintjük, ám amikor valami negatív dolog köszönt az életükbe, képtelenek megérteni, hogyan vonzották be. Pedig ilyenkor semmi más nem történik, mint az, hogy dolgozik az újjászületési terv, ugyanis mindent az határoz meg, ami velünk történik, és a negatívumok mind-mind egyfajta leckét jelentenek - lehetőséget a fejlődésre, a gyógyulásra, és az egyensúly megteremtésére. Néha pontosan a múltbéli cselekedeteid miatt kell valamiből kigyógyulnod, illetve azok miatt kell most valamit beteljesítened.


A szerepek jelentősége


Minden egyes reinkarnációval szerepet kapsz, melyet még a születésed előtt választottál meg, személyes spirituális segítőd közreműködésével. Ám nem csak egy szereped lesz, a szerepek listája nagyon széleskörű és komplex. Annak, hogy leszülettél a Földre, több oka van, ám a legkomolyabb ezek közül az, hogy fejlődjön a lelked, ami egy rendkívül lassú folyamat. Mivel képes vagy elfelejteni, ki is vagy/voltál valójában, egyre mélyebb szintre tudsz hatolni és jobban ki tudsz teljesedni. Mivel kettős világban élünk, a „negatívnak" is léteznie kell. A negatívum ennek a világnak a teremtménye, és ha nem létezne, akkor semmi nem lenne egyensúlyban. Sok-sok tapasztalatot kell átélned életed folyamán – negatívat és pozitívat egyaránt -, amely előre meg volt tervezve ahhoz, hogy lelkileg fejlődhess.

Szabó Anna

🌺🌺🌺🌺🌺

2024. február 21., szerda

"Fogadom! "


 

💕Fogadom!💕


Fogadom, hogy melletted,

s veled leszek én.

Ahogy az eszem elvetted,

már az elején.


Fogadom, hogy kitartok,

míg fogod a kezem.

Szívem, mit néked kihajtok,

s tiéd a nevem.


Fogadom a hűségem,

mit hozzád láncolok.

Jóban s keserűségben,

csak veled táncolok.


Fogadom, hogy nyugtatlak,

ha, a harag bekopog.

Nem unlak meg, s nem untatlak,

s el sose fogyok.


Fogadom, hogy szeretlek,

ahogy éveken át.

Szívnek, testnek, s szemednek,

egy életen át. 


Február 21.

💕💕💕💕💕

"Rá gondoltam "




 

💕Rá gondoltam💕


Nem akartam,

hiába ellenkeztem,

Szívemmel veszekedtem.

Ő volt a gondolatom,

lépten, nyomon hallgatom.

Nem nyugszik el,

egyfolytában felesel.

Hiba volt, hogy rá gondoltam?

Tart a kötelék közöttünk,

egymás gondolataiba ütköztünk.

Tomboló vágyak összecsaptak,

egymásba habarodtak.

Megállithatatlan ez a harc,

amit a szerelem kavart.

Hullott utána a por,

ahogy futott a nyíllal ámor.

Minden egy gondolattal kezdődött,

egyre jobban erősödött.

Visszaút nem volt,

ő előre szólt.

Álomból szőtt gondolat,

elhozta valóságomat.

Újra az enyém lett,

felélesztettük a szerelmet.


TOLDI GÁBOR 

Versek Mindenkinek

💕💕💕💕💕

2024. február 20., kedd

" Reszkető szerelem "


 

💕Reszkető szerelem💕


Didergő fákon,

arcodat látom.

Reszketve nézel,

Szerelmet megigézel.

Tomboló szél,

benned életre kél.

Szíved hevesen lüktet,

gyomrodba görcsöt ültet.

Tűzes tested hevítem,

testem beléd merítem.

Elmélyülök reszketve veled,

Így táplálom a tüzet.

Reszkető testünk összeolvad,

méz édes csókod megragad.

Olvadunk a tűzben,

szenvedélyek közepében.

Sóhajunkat szél fújja,

vár tested minden zuga.

Apránként lépek előre,

dombokra, majd le a völgybe.

Ízzó vulkánod kitör.

Vágyak helyén, marad a szikra,

tüzet reszkető szerelem,

gyorsan hozza vissza.

Újra és újra reszketve,

veled legyek elveszve.


TOLDI GÁBOR 

Versek Mindenkinek

💕💕💕💕💕

2024. február 18., vasárnap

"Mert szeretlek "


 

💕Mert szeretlek💕


Mert szeretlek ezért jöttem,

a nap nem árul el bemnünk.

Este van én pedig elszöktem,

nem bírtam a magány terheit.

rámomlottak volna ha maradok.

Hiányoltam az eltöltött idők perceit,

amik átnyultak órákba karjaidban.

Most az este takarja be testünk,

Időt lopva az éjszakában.

Elcsenem a lelkedet magamnak,

mert szeretlek örökké.

Belém égetted a szerelmet,

Kioltani lehetetlen.

Szenvedéllyel fűtött vad szerelem,

rohanó idő maradj még,

had takarjon bennünk az éjszaka.

Szóljon szerelmünk dallama,

rejtsék el a csillagok,

szemed ragyogását,

Csókod ízét kapja el a szél,

ahogy a nap felkél .

Amit, újra beköszönt az este,

testünk takarja majd,

feléled a szendevély,

fogva tart bennünk az örök éj.


TOLDI GÁBOR 

Versek Mindenkinek

💕💕💕💕💕


2024. február 8., csütörtök

" Beteg vagyok! "


 

💕Beteg vagyok!💕


Oly nehéz a levegő, szinte fekete korom,

amikor nem vagy mellettem, fojtogat a lét.

Nem segít az írás, nem segít a borom.

Mardos a hiányod, percenként szanaszét.


Beteg vagyok nélküled, a lelkem sorvadozik.

A szívem alig dobog, csak búsan kelepel.

Sóhajom akadozva, lassulva botladozik.

Lelkemnek a színpadán, a bánat szerepel.


Beteg vagyok nélküled, menthetetlenül.

Te vagy nekem a gyógyír, te vagy az életem!

Beteg vagyok, érzem.... Érzem itt legbelül!

Nélküled megfulladok, vérzek, és éhezem.


Kérlek hogyha szeretsz, legyél nekem az élet!

Legyél nekem a levegő, legyél a kegyelem!

Nélküled beteg vagyok, és semmi sem éltet.

Mert lángokban áll bennem, érted a szerelem.

Február 9.

💕💕💕💕💕

"Árvák Boltja… "


  💝Árvák Boltja…💝

A fiú azelőtt egy otthonban élt…aztán egy ideig sehol...
Ott aludt, ahol utolérte az álom. Ha jobb idő volt, akkor volt egy kedvenc helye egy parkban.
Nappal dolgozott, csak éjszakára keresett valahol menedéket.
Minden kincse egy hátizsákban volt… Egy haverjánál mosott, azért mindig fizetett. Ingyen nem várt semmit.
Volt egy álma, egy kis ház, valahol vidéken.
Még emlékezett a nagyszülei udvarára…Onnan került az otthonba, édesanyja halála után …Aztán ők is meghaltak, a házat pedig a rokonok eladták.
Sokszor álmodott az udvarról és az udvar közepén álló körtefáról. A kiskutyáról, akit befogadtak, és a nagymamája lekváros buktájáról is. Valahányszor éhesen feküdt le, még az ízét is érezte.
Nem bízott az emberekben... Először a rokonok csapták be, később a barátnak hitt emberek. Félt mindenkitől.
Ahol napközben dolgozott, csak úgy hívták: „a néma fiú”. Senkivel nem beszélt. Elvégezte a munkáját, majd félrevonult.
Aztán egyik nap, műszak után a városban kóborolt. Nem nézte a kirakatokat…nem vágyott semmire, csak egy kis házra…valahol vidéken. Aztán egyszercsak friss péksütemény illat csapta meg az orrát.
Egy kis vegyes üzlet előtt haladt éppen el. Éhes volt, de azt tervezte, nem vacsorázik, hiszen annyival is közelebb kerül az álmához.
Ennek az illatnak viszont, nem tudott ellenállni és felnézett. Ahogy felnézett, a hátranyitott ajtóra ragasztott feliraton megakadt a szeme: „Kisegítő munkaerőt felveszünk. Azonnali kezdéssel. Érdeklődni az üzletben.”
Nem gondolkodott, csak betért és egyenesen a pultnál állt meg.
A túloldalon egy régi vágású kereskedő állt, köpenyben. Olyan hatvannak látszott. Háta kicsit hajlott volt. Udvariasan szólt.
- Parancsoljon kérem, mivel szolgálhatok?
A fiú csak állt, és hirtelen az a vidéki, sarki kisbolt jutott eszébe, ahová kenyérért járt a nagymamájával. Kicsit megzavarták az emlékek. Érezte, hogy legszívesebben kirohanna az üzletből, de nem tette, mert a kis ház megjelent előtte.
- Kérem, én…én nem kérek semmit. Csak…csak dolgozni szeretnék. – mondta halkan, de egyenesen a kereskedő szemébe nézve.
- Tulajdonképpen zárás után lenne a munka. – válaszolta az úr.
- Az nekem éppen megfelel. – válaszolta kicsit bátrabban.
- Mikor tud kezdeni? – kérdezte a kereskedő.
- Akár ma is. – válaszolt szinte mosolyogva a fiú.
- Rendben, amennyiben önnek is megfelel, kilenc órakor találkozunk.
Már alig várta, hogy kilenc legyen. Fél órával előtte, már a bolt körül sétált, aztán kilenc előtt egy perccel belépett az ajtón. A kereskedő, még a pulton belől állt, ahogy meglátta üdvözölte, és hozzátette:
- Köszönöm a pontosságát.
A fiú csak állt. Neki, megköszöntek valamit? Már régóta nem hallott ilyet. Zavarában, csak biccentett, majd csak pillanatok múlva tudta kimondani:
- Ez természetes.
Ekkor kinyílt az ajtó, és egy őzikeszemű, hosszú barna hajú, szerény arcú lány lépett be.
Üdvözölte őket. Majd bemutatkoztak.
A fiú hordta a ládákat, a lány pakolta a polcokat…és ez így ment napokon, heteken keresztül.
Nem beszélgettek, csak végezték a munkájukat.
Aztán egyik nap, látszott a fiún, hogy nagyon beteg. A szeme csillogott a láztól, és vörös volt az arca…
Akkor, már hűvösek voltak az éjszakák…
- Te jó Isten! Nagyon beteg vagy! Miért nem maradtál otthon? – kérdezte a lány.
- Nem vagyok olyan beteg. Bírom. – válaszolta a fiú.
Aztán minden fordulónál egyre rosszabbul lett, egyre jobban lihegett és patakokban szakadt a verejték a homlokán, majd az egyensúlyát is elveszítette.
A lány elmondta a főnöknek, hogy a fiú nagyon beteg.
- Jöjjön fiam, hazaviszem. – szólt a fiúnak.
A fiú szabadkozott, de a férfi nem tágított.
Aztán a fiú halkan, leszegett fővel megszólalt:
- Uram, engem nem tud hazavinni, nekem nincs otthonom.
- Hogy, hogy nincs otthona? Akkor hol lakik? Hol él? – kérdezte csodálkozva a kereskedő.
A fiú lerogyott egy székre. A lány kirohant és hozott egy pohár vizet.
- Evett ma valamit fiam? – kérdezte az úr.
- Igen uram, minden nap ebédelek. – válaszolta csendesen a fiú.
A kereskedő ott hagyta, és elment.
A fiú csak ült, magába roskadva, és csak az járt a fejében, hogy mindjárt odaadják a bérét és megköszönik az eddigi munkáját, majd szépen, udvariasan kitessékelik, úgy ahogyan fogadták.
Próbált erőt venni magán, hogy felálljon, de nem sok ereje volt.
Fejét lehorgasztva ült a hokedlin, majd hallotta a tulajdonos lépteit.
- Most hozza a pénzem, és megköszöni a munká..- a gondolatát megszakította az idős úr szava.
- Fiam, ezt most szépen egye meg… Mi Bözsikével befejezzük a pakolást, addig maradjon nyugton. Majd utána kitalálunk valamit. – mondta, és kezébe nyomott két szelet kenyér közé téve egy vastag szeletet sonkát.
Azzal sarkon fordult, és elsietett.
A fiú könnyeit nyelve ette a kezébe adott szendvicset.
Alig hogy megette, a kereskedő és a lány is visszatért.
- Jöjjön fiam, menjünk. – és szelíden megfogta a fiú vállát.
- Köszönöm a vacsorát uram, mennyivel tartozom? – kérdezte a fiú.
- Semmivel nem tartozik, egészségére. - válaszolta meglepődve a bácsi.
- Uram, én nem..- kezdett szabadkozni a fiú, amikor a bácsi odaállt elé, a szemébe nézett és azt mondta.
- Fiam! Higgye el tudom, hogy mit akar mondani…Valamikor nekem is…De ezt majd elmesélem. Most menjünk. – és az ajtó felé terelte a fiút.
Az ajtóban a fiú elköszönt, és mégegyszer megköszönte a vacsorát.
- Most így betegen hová akar menni? – kérdezte a kereskedő.
- Egy darabig még nyitva van az állomás. Ott ismernek, nem küldenek el…Aztán ha bezár, már szinte indulhatok dolgozni. – válaszolta a fiú.
A bácsi odalépett hozzá és megfogta a karját.
- Dehogy megy az állomásra! Velem jön! Kérem ne sértsen meg azzal, hogy nem fogadja el a segítségem!...- mondta határozottan, majd vett egy hatalmas levegőt, és halkan, elérzékenyülve még hozzá tette:
- Valamikor rajtam is segítettek …
A fiú nem értette az egészet. Neki eddig még senki nem akart jót, a nagyszülein kívül és talán az édesanyján, de rá nem emlékszik...
Két utcával arrébb, egy hatalmas barna kapu előtt megálltak. Valamikor hasonlónak képzelte a Mennyország kapuját. Hatalmas kopogtató volt rajta… És ő ámulva nézte.
A kereskedő kinyitotta előtte, és kedvesen szólt:
- Isten hozta fiam.
- Köszönöm szépen uram. – válaszolta a fiú.
- András a nevem, de ha simán csak Bandinak szólít, az is megteszi. A barátaim általában így hívnak. – mondta a kereskedő, majd beléptek a házba.
Hatalmas előtér közepén álltak. A fiú tágra nyitotta szemeit, és bámulta a gyönyörű színes ajtókat.
Félreállt az ajtó mellé, és félszegen bámult. Ennyi szépséget még nem látott a szeme.
- Jöjjön fiam. Kerüljön beljebb. – invitálta kedvesen az úr. Vegye le a kabátját és jöjjön. Meleg lesz az itt. – szólt mosolyogva.
Ahogy beléptek a színes ajtón még jobban elcsodálkozott. Gyönyörű bútorok, szőnyegek, festmények között találta magát.
- Nyugodtan jöjjön, helyezze kényelembe magát. Én valami harapnivaló után nézek. – szólt a bácsi és elsietett.
Pár perc múlva visszatért abrosszal és terítékekkel. Majd megvacsoráztak és elkezdtek beszélgetni.
A fiú is elmesélte az életét, és a kereskedő is.
Kiderült, hogy inasként került a boltba. Édesapja nem tért vissza a frontról, édesanyja pedig két gyermekkel özvegy maradt. Ő tíz éves volt és gyenge fizikumú.
Az édesanyja ott vásárolt a kisboltban, egy idő után, már csak hitelre.
Aztán délutánonként segített, és azért annyi pénzt kapott, hogy el tudta tartani az édesanyját, aki közben beteg lett és a kisöccsét.
Tudta, hogy nem ér annyit a munkája, de a bolt tulajdonosa nem akarta megbántani az önérzetüket azzal, hogy úgy érezzék alamizsnát ad. Gyakran megdicsérte a fiút, de amikor kellett, akkor bizony meg is feddte.
Amikor tizenkét éves volt skarlátos lett a testvére, és nemsokára meghalt. Két hónapra rá az édesanyja is.
Ott marad egyedül...
Ekkor a bolt tulajdonosa és a felesége magukhoz vették, nekik nem született gyermekük, és már nem voltak fiatalok. Kitaníttatták. Egy idő után már ő vezette a boltot. Majd örökbefogadói halála után megörökölte.
A felesége pár éve meghalt, gyermekük nem lett…
Miután elmesélték egymásnak az életüket, megbeszélték, hogy napi két óra munka fejébe ott lakhat nála a fiú.
És az idő telt...
Majd egyre több és több feladatot bízott rá a fiúra a kereskedő.
Már feladatot kapott a pultban is.
Aztán ő vette át az árút, később pedig már ő is rendelte meg. Így szépen, fokozatosan beletanult a szakmába.
Az üzlet is egyre jobban ment.
Aztán kinőtték a kisboltot…és már volt pár üzlet, amit ő irányított..
És az idő telt,... de a kisbolt maradt, és ha ideje engedte felvette a Bandi bácsi köpenyét, és beállt a pult mögé.
A környéken csak úgy emlegették: az Árvák Boltja…
És neki naponta eszébe jutott, hogy mit élt át akkor, amikor sok évvel ezelőtt belépett azon az ajtón, amin azt írta: „Kisegítő munkaerőt felveszünk”…
És valahányszor hazatért, mindig végigsimította a hatalmas barna kapun, a kopogtatót..
💝💝💝💝💝

2024. február 7., szerda

"Felnézek a holdra "


 

💕Felnézek a holdra💕


Szeretném azt hinni, hogy a végén együtt leszünk.

De nem tudom megállni, hogy ne töprengjek el.

Hogy egy újabb lecke vagy-e, s hogy mi is majd elveszünk?

Egy újabb ember aki miatt, a szívem fáj, és esdekel?


Vagy olyan valaki leszel, aki nem örökre szól?

Az a szerelem, aki megintcsak megéget?

Aki után a szívem, könnyeket, s hamut szór?

Mert ez az örökké is, hamarabb ér véget.


Nem kérdőjelezem meg, ami köztünk van.

Csak olyan sok a veszteség, ebben az életben.

Elegendő ahhoz, hogy elbukjunk naivan.

Hogy eltévedjünk lassan, a múló években.


Szóval felnézek a holdra, és őszintén kívánok.

Hogy a végén csak te leszel, s én melletted leszek.

Amíg lelkünk szeret, és léteznek az álmok.

Mi együtt leszünk addig, míg élsz, s míg létezek.

Február 7.

💕💕💕💕💕

" Szeretlek Kedvesem. "


 

💕Szeretlek Kedvesem. 💕


Szeretlek Kedvesem,

és hiába űzöm el,

a tétova képzelet

Tehozzád elvezet

Sok kínzó éjjelen

Közötted, s közöttem

vergődik a lelkem,

és úgy kíván,

mint soha, senkit sem


Hogyha itt lehetnél,

és, ha itt lennél énvelem,

Veled megnyugodnék

e lázas éjeken

Lelkem csendesen

Veled megpihenne,

bőrünk összeérne,

a vágytól összeégve.


Szorongó szívünket,

mohó testünket,

-melyik Tiéd, s enyém

többé nem éreznénk,

e tűzben egyek lennénk.

És ha néha föleszmélnénk

e zsibbadt kábulatból,

semmit sem beszélnénk


Csak nézném a szemedet,

az nem csap be engemet,

és csókolnám ajkadat:

Örökre itt maradj!

Örökre itt maradj,

mert Veled lenne még reményem,

Veled lenne még életem,

lenne még perzselő tüzem

Szeretlek Kedvesem. 

 ???...

💕💕💕💕💕

" Érted éri meg "


 

 💕Érted éri meg💕


Érted éri meg,

hogy átússzak vad öblöket.

Érted éri meg nevetni,

ha a bánat kerülget.

Érted éri meg,

hogy jóba legyek magammal,

és ne játsszak tiszta

papíron haszontalan szavakkal.


Érted éri meg,

hogy bőrig ázva várjalak.

Érted éri meg

számolni órákat.

Érted éri meg,

szépnek látni mindent,

amit te miattad hozott

el nekem ez az Élet.


Érted éri meg,

hogy felálljak, ha elbukom,

Érted éri meg,

végig mennem utamon.

Érted éri meg,

amiről más lemondott rég.


Én egy másik Életben is

veled mindent újrakezdenék.


Papp Ádám 

💕💕💕💕💕


2024. február 6., kedd

"Vallomás "


 

💕Vallomás💕


Szeretlek égi áhitattal,

Hiven, örökké, igazán.

Oly tiszta, mint a nap, szerelmem,

És mély, miként az óceán.

Mert legdicsőbb te vagy a földtekén,

Szebb, mint az égnek minden csillaga;

A mennyet én már itt megízlelém,

Az én szerelmem az élet maga.


Szeretlek forró indulattal,

Lobogva, kéjjel, lángolón.

Oly forró, mint a tűz, szerelmem,

S minként a tűz, oly romboló.

Te vagy a legkivánatosb nekem

A pazar összeség csodás ölén;

Nem céltalan, nem álom életem,

Ha te hajolsz áldólag én fölém.


Szeretlek rémes szenvedéllyel,

Vihar kél csókjaim nyomán;

Hervasztó, mint a nap, szerelmem,

S háborgó, mint az óceán.

Önön világát nem szeretheti

Jobban az Isten, mint én tégedet;

A láng, mely a világot élteti,

Halált is oszt, mert vég nélkül szeret.


Szeretlek titkos rettegéssel,

Marcangol egy sötét talány:

Hogy hirtelen nem oszlasz-é el,

Te fényes égi látomány?

Hogy üdvömet meg nem sokallja-e

A boldogságra írigy, gúnyos ég?

De hiszen örök lelkünk élete,

Az égbe is utánad szállanék!


Szeretlek mélységes gyönyörrel,

Lelkem csak benned s érted él,

Ember nem vágyhat magasabbra,

Érted szenvedni, sírni kéj.

Látásod üdvén sápad a merész,

Szivem a kéjtől majdnem meghasad,

Ölelni, bírni téged szinte vész,

Nem bírják el a testi, csontfalak.


Szeretlek élő szerelemmel,

Nem múlik el e láng soha,

Hervasztó bár, de hervadatlan,

Örök, mint az Isten maga.

Dicsőbb vagy, mint a büszke csillagok,

Nagy szíveden a mennyet élvezém,

Szivünkben halhatatlan láng lobog,

Hiszlek, szeretlek és reméllek én!


Komjáthy Jenő 

💕💕💕💕💕

2024. február 5., hétfő

" Lennék a tiéd! "



💕Lennék a tiéd!💕

Lennék a tiéd, hogy a tiéd lehessek.
Lennék a fájdalmad enyhitő balzsama.
Nem volt még senki, akit így szeressek!
Ki a tikkadt szívemnek, frissítő harmata.

Néha könnyeket hagyok, nyomok gyanánt.
Értetni szeretném, ami bennem tüzet táplál.
Kiáltanék olykor, mikor a homokba ránt,
a szerelem sóvárgás... Néha rosszabb a vártnál.

De én lennék a tiéd, hogy a tiéd lehessek.
Bűnökön, s esztelen tetteken is át.
Lennék a tiéd, hogy levegőt vehessek.
Szeretve minden szépet, s vele minden hibát.

Néha álmokat hintek, az álmatlan soroknak.
Remélve, hogy olvasod, és érzed miről írok.
Szavaim sorban állnak, várnak, és ácsorognak.
S én folytatom érted, amíg csak írni bírok.

Hidd el... Én lennék a tiéd, hogy a tiéd lehessek!
A rímed, mondataid, alanyod, és igéd.
Szerelemmel írnék, hogy szép szerelmet fessek.
Mert ha elfogadnál... én lennék a tiéd.

Február 5.
💕💕💕💕💕



 

"Meg nem írt levél "

💕Meg nem írt levél💕 Egy levelet, ha írnék neked abban annyi lenne hogy; remélem vagyok annyira jó hozzád, ahogy megérdemled. Én itt vagyok...