"Álmodni szeretnék rólad még " (OKTÓBER )

 

💕Álmodni szeretnék rólad még💕

Álmodni szeretnék rólad még.

Hogy szebb legyen a más világon.

Álmomban hozzád is szólhatnék.

Hogy ne lehessen már senki másom.

Álomban ott a más világ.

Neked épült, s én építettem.

Minden színben egy más virág.

Mit szeretgettem, és szépítettem.

Én álmodni szeretnék rólad még.

Mert olyankor megnyugszik a szívem.

S én néha csupán, csak egy szót hagynék.

Mivel az égboltot díszítem.

Álmodni szeretnék rólad még.

Mert boldog vagyok, mikor veled lehetek.

Bárcsak mindig álmodhatnék.

Hisz te vagy az akit, őszintén szeretek.

                                              Október.   30 .

💕💕💕

💕Itt vagy előttem💕

Itt vagy előttem, egyfolytában,

itt vagy, s a szemem falna fel.

Szerelmem lapul egy fogdában,

átmelegít mint egy dús flanel.

Ajkadért meghalok, megőrülök,

harapnám, csókolnám, érinteném.

Hangodért mámorral szédülök,

bárcsak értenéd, vagy érteném.

Itt vagy előttem, minden percben,

szeretem akit tán nem lehet.

Szívem megszakad egy ketrecben.

Szerethet az, aki így szeret?

Hajadban úsznék, szemeid tükrén,

létedet bálványként imádnám.

Szerelmed hordanám, örökké büszkén,

érted a szívem is kivágnám.

Itt vagy előttem, s én itt vagyok,

lelkedtől fényév a távolság.

Beszélhetek, vagy írhatok,

jó volna néha a bátorság.

Itt vagy előttem, és mellettem,

itt vagy mindenhol, s a mindenben.

A reményt titokban én eltettem,

mert itt maradsz benne, a szívemben. 

                          Október 28.

💕💕💕💕

💕Én megfognám a kezed💕

Én megfognám a kezed, ha engednéd nekem.

Olyan büszke lennék, mint senki más, e földön.

Én átadnám a szívem, s vele akár a nevem.

Lennék önként a foglyod, s te lehetnél a börtön.

Én olyan csókot adnék, hogy beleszédülj szépen.

Olyan ölelést kapnál tőlem, mi lelket melegít.

Én lennék az a fénylő csillag, mi fennmarad az égen.

Mi szerelemmel dédelget, s kellően eltelít.

Ha fáradt lennél, erőt adnék, magamból kiszakítva.

Segítenék mindenben, mit elbír a két kezem.

A szívem úgyis nálad van, mámorban, elvakítva.

Én senki másra nem vágyok, csak terád éhezem.

Én megfognám a kezed, ha engednéd s akarnád.

Én tényleg úgy szeretnélek, hogy érezd, s érezzem.

A lelkemmel kitömött, rongyos szívemet kapnád.

Csupán egy röpke életre, míg élek, s lélegzem. 

                                             Október .  23.

💕💕💕

💕Nem tettél semmit!💕

Nem tettél semmit, csak figyeltél rám.

Nem tettél semmit, csak kedves voltál velem.

Te lettél a lélegzetem, a szívem, és a vénám.

A lelkem udvarában, a legszebb érzelem.

Nem tettél semmit, csak csókkal fogadtál.

Nem tettél semmit, csak szépen szóltál hozzám.

Szerelmet adtam, mert szerelmet adtál.

Érted ha kellene, a csillagokat lehoznám.

Nem tettél semmit, csak egy életet adtál.

Csak megszerettelek, úgy ahogy megszerettél.

A szívedbe költöztem, s te a szívemben maradtál.

Nem tettél semmit, de mindent megtettél. 

                                              Október  21.

💕💕💕

💕Ha az életem te lennél💕

Nem hívnám a halált, ha az életem te lennél.

Nem keresném a magányt, ha veled szűnne meg.

Nem szeretnék senki mást, hogyha te szeretnél.

Hiszen veled szárnyalok, s nélküled süllyedek.

Nem várnám azt az álmot, ami örökké tartó.

Hogyha mellettem ébrednél, minden reggelen.

Nem lépnék másik útra, nem nyílna másik ajtó.

Csak búj hozzám csendben, lelkeddel meztelen.

Nem is akarok már, elköszönni tőled!

Veled kóstolnám meg, az élet zamatát.

Úgy szeretném kihozni, a szerelmet belőled.

Hogy megmutatnám neked, szívem aranyát.

                         

                                  Október   16.

💕💕💕

💕Magammal hordom a szívedet💕

Magammal hordom a szívedet,

amíg az enyém nálad pihen.

S magamra terítek tíz eget,

hogy a mennyországba vigyen.

S most veled élem a napjaim,

míg dobog bennem a lét.

Amíg a lélek darabjaim,

repülnek szerte szét.

Karcol a menny, s a pokol is,

csapódok két világ között.

Állíts meg kérlek, vagy bátoríts,

az érzelmeim fölött.

Mert magammal hordom a szívedet,

de lehet túl szép nekem.

Már nem is látok, csak színeket,

és folyton rád éhezem.

Magammal hordom a szívedet,

mert lennék a végzeted.

Az enyémhez küldök majd címeket,

s majd szólj, ha ez kell neked. 

 

                                Október  14.

💕💕💕

💕Minden jót megérdemelsz!💕

Ha szótlan voltam, megkérdeztél, aztán pedig hagytál,

vagy csendben mosolyogva, lágyan simogattál.

El soha nem engedtél, el soha nem szaladtál,

hisz mindig úgy szerettél, hogy végig itt maradtál.

Ha fájt te dédelgettél, féltettél, gyógyítottál,

soha nem gyötörtél, soha nem bántottál.

Szerelmeddel éltettél, s így mindent beragyogtál,

szíveddel is értettél, szíveddel rám nyitottál.

Jóban-rosszban élve, bízva és remélve,

soha senkivel, és semmivel sem cserélve.

Angyali hangon szólva, lelkemhez beszélve,

a rossztól sose tartva, a sorstól sose félve.

Soha nem kértél semmit, de csókot rám úgy lehelsz,

szemedből boldogság ragyog, s hang nélkül is énekelsz.

Soha nem kértél semmit, létemen fényt emelsz,

ezért is te vagy az, ki minden jót megérdemelsz!

                                  Október 10

💕💕💕

💕Te vagy!💕

Te vagy az út, hogy jobb legyek.

Te vagy az út a mosolyomhoz.

Hozzád illenek a részletek.

Mi belőlem hiányzik, a szebb sorokhoz.

Te vagy az álom, az ébredés.

Az öröm, a kellő fájdalom.

Te vagy az utamon érkezés.

Az Isteni dallam a nászdalon.

Te vagy a fényem, a támaszom.

Te vagy a lelkem védő burokja.

Te vagy mindenre a válaszom.

S én vagyok az, ki a szívedet fogja. 

                     Október . 3

💕💕💕

" A HIT ""

" A  HIT "

Prof: – Hiszel Istenben?

Diák: – Teljes mértékben, uram.

Prof: – Jó-e Isten?

Diák: – Természetesen.

Prof: – Mindenható-e Isten?

Diák: – Igen.

Prof: – A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm? – A diák hallgat.

Prof: – Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: – Igen.

Prof: – Jó-e Sátán?

Diák: – Nem.

Prof: – Honnan származik Sátán?

Diák: – Istentől?

Prof: – Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?

Diák: – Igen.

Prof: – A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: – Igen.

Prof: – És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: – Igen.

Prof: – Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.

Prof: – Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?

Diák: – Igen, uram.

Prof: – Tehát, ki teremtette mindezeket? – A diák nem felel.

Prof: – A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: – Nem, uram.

Prof: – Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: – Nem, uram.

Prof: – Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: – Nem uram, attól tartok nem.

Prof: – És mégis hiszel benne?

Diák: – Igen.

Prof: – A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: – Semmit. Nekem „csak” HITEM van.

Prof: – Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

– A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.

Diák: – Professzor úr, kérdezhetek valamit?

Prof: – Persze, kérdezz csak.

Diák: – Professzor úr, létezik-e a hő?

Prof: – Igen.

Diák: – És létezik-e a hideg?

Prof: – Igen.

Diák: – Nem, uram, téved! Nem létezik!

– Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.

Diák: – Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.

– Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

Diák: – És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: – Igen. Hogyan beszélhetnénk Az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: – Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi. S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: – Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?

Diák: – Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: – Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: – Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?

Prof: – Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: – Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

– A professzor megrázza a fejét.

Diák: – Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

– Nagy zajongás támad az osztályban.

Diák: – És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?

– Az osztály nevetésben tör ki.

Diák: – Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: – Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

– A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

Prof: – Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: – Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt....