" Tavam "

 

💕Tavam 💕

Hámlik az arcomról, a fiatalság pora.

Lehajtom fejem ahogy a terhek csüngenek.

Gyűlnek a bajok, s a reményvesztés sora.

De mégsem engedem el, mégsem csüggedek!

Fehér köveken csobog, lelkem patakjában.

Az az apró remény, mit áztatott a sors.

Nézem szívem lüktetését, egy leszakadt ágban.

S azt is elsodorja, e csordogáló korcs.

De ott vagy a selymes szélben, mit odafentről küldtek.

Nem hat rád a víz, a föld, csak a halk szavam.

Téged nekem szántak, engem néked szültek.

A patakom végén majd, te leszel a tavam.

Érted a mindenséget, mit belém álmodtak.

Érted szívem zörejét, minden rejtett bugyrát.

Veled átkoztak meg, és veled áldottak.

S én neked nyújtom önként, minden percem kulcsát.

Mosolyodból táplálkozom, belém martad a szépet.

Belém martad a boldogságot, minden ékkövét.

Te vagy aki fájhat, aki ragyogtat, és érthet.

Hát fújd el bús szememről, a magány dús ködét. 

 December 29.

💕💕💕💕💕