💕Ikerláng💕
Nem is tudtam ki vagy, amíg el nem mesélték.
De elillant az idő, te elégtél, s elégnék.
Az a lángom voltál, aki formált s éltetett.
Az a lángom voltál, aki ápolt, s égetett.
Nem is tudtam ki vagy, de mégis éreztelek.
Értetted a lelkemet, s én is értettelek.
A lángom voltál, aki tükröt tartott nekem.
Így tudtam meg ki vagyok, s mit ér az életem.
Nem is tudtam ki vagy, de pont a hasonmásom.
Az ellenkező nemből, ugyanolyan lángon.
Dühödben ott az enyém is, pont ahogy a szépben.
Vissza nézel rám, a legtöbb tükörképben.
Nem is tudtam ki vagy, pedig bennem égtél.
Értettem a szavaid, még ha nem is beszéltél.
Te vagy a nyugalmam, tanítóm, s egy-egy álmom.
Te voltál és leszel, mindig az ikerlángom.
Február 26.
💕💕💕
💕Veled voltam💕
Veled voltam, mert téged választottalak.
Veled voltam, mint éjjel a csillagok.
Öleltelek, s a lelkemmel fogtalak.
Így kerültek el minket, a hajnali fagyok.
Veled voltam, mert perzselt a szerelem.
Úgy ahogyan eddig, képzelni se mertem.
Veled voltam, te pedig velem.
Nem ismertél mást így, s én sem ismertem.
Veled voltam, hisz egyetlen voltál.
Aki a szívemben örök helyet kapott.
Veled voltam, és te úgy daloltál.
Hogy lehoztam a csillagokat, s feltettem a napot.
Veled voltam, mert mi ezt akartuk.
Közösen teltek el a mindennapok.
Veled voltam, amig fel nem adtuk.
S most nem tudom merre vagy, s azt sem, hogy merre vagyok.
Február 25.
💕💕💕
💕Veled bárhová💕
Fogjuk meg a jelent, és fussunk el vele.
Faragjunk belőle, egy gyönyörű jövőt!
Ne mond azt, hogy nem! Ne legyél ellene!
Hadd legyek a vadad, és az üldöződ.
Nem érdekel hová, nem igazán számít.
Nem az a lényege, hol, és merre még.
Egy kietlen pusztaság, vagy egy szivárvány híd.
A lényeg, hogy te meg én, nekem ennyi elég.
Hogy hol találjuk meg majd, a közös boldogságot.
Rájövünk ott, és akkor, ahol épp vagyunk.
Csak fussunk el a jövőnkbe, lássuk a világot.
S maradjunk ott ahol, szerelmet hagyunk.
Február 24.
💕💕💕
💕Szeretnék ott tartani💕
Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.
A mosolyodat úgy, hogy nem kell énekelnem.
Az ölelésed melegét, szíved dobbanással.
Szeretném megélni, őszinte parázzsal.
Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.
Könnyeidet látni, hogy szívembe lenyeljem.
Kiérdemeljem titkod, a jó, s a fájó percet.
Levenni ahogy bírom, válladról a terhet.
Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.
Lelked minden ága, neveljen, s neveljem.
Szeretném, hogy átadd magad, teljes egészében.
Az én szívem már nyitva áll, szerelmünk fészkében.
Február 20.
💕💕💕
💕Arra vágyom!💕
Arra vágyom, hogy szeress,
hogy ne kelljen kérnem, hogy kimutasd felém.
Lehetsz összeszedett, átgondolt, vagy akár képletes.
De a szerelmet mond nekem, s mélyen ültesd belém.
Mond, hogyha tényleg így van, mert én nem tudok róla!
Nem érzem azt, amit néha odamondasz.
Pedig hidd csak el, én figyelek minden egyes szóra.
Ami elhagyja az ajkad, vagy csendben szíveden hordasz.
Arra vágyom ami kihalni látszik,
amit kopárok szele halkan sistereg.
Ami a szívet érintve, pattog és szikrázik.
Ami a léleknek élve, meghajlik, s tiszteleg.
Mondd hát el nekem, hogy mitévő legyek!
Mondd el nekem a szíved, igaz aspektusát!
Mondd el mit szeretnél, s mondd el mit tegyek.
Mutasd meg a vágyaid, minden kis zegzugát.
Hiszen arra vágyom, hogy szeress!
Arra vágyom, hogy én legyek, a szolgád, s istened.
Lehet neked furcsa, vagy akár érdekes.
De arra vágyom igazán, hogy legyek a mindened.
Február 19-
💕💕💕
💕Hogyha újra itt lennél💕
Hogyha újra itt lennél, talán okosabb lennék.
Hogyha újra itt lennél, végtelen szeretnék.
Én itt vagyok a polcon, ahol akkor hagytál.
Mikor engem óvva, s féltve, sírva elszaladtál.
Hogyha újra itt lennél, én jobban figyelnék.
Hogyha újra itt lennél, éreznéd: hiszek még!
Most valahogy üresen, fekszek csak az ágyon.
A homlokom tűzben, de belülről meg fázom.
Hogyha újra itt lennél, kétség nem lehetne.
Mert lennél aki engem, s lennék aki szeretne.
Bármerre is járnál, vagy járnék, úgyis tudnánk.
Hogy te még én egymásnak, sohasem hazudnánk.
Hogyha újra itt lennél, egyensúlyba lennénk.
Hogyha újra itt lennél, ezer fele mennénk.
Körbe a világban, mit a lehetőség teremt.
Végre rend lehetne, a szívünkben idebent.
Hogyha újra itt lennél, megállapodhatnék.
Hogyha újra itt lennél, mindent oda adnék.
Mindent mit a szívem rejt, mit onnan szeretnél.
Ezt mind megtenném érted, hogyha újra itt lennél
Február 17.
💕💕💕
💕Szánnál-e rám időt?💕
Szánnál-e rám egy percet, ha szívből, igazán kérlek?
Csak egy ártatlan mondat erejéig.
Mert évek óta várlak, vágyakozom, s nézlek,
az álmaim gyökerétől, a reményem velejéig.
Itt hagyott téli kabátodat, már nyáron is hordom,
izzana rajtam, de nincsen melegem.
Szívemet nevelgetem, s öntözöm fenn a holdon,
zordabbnál-zordabb, rút fagyos helyeken.
Szánnál-e rám egy napot, ha lélekszakadva kérlek?
Csak egy naplementének, tündöklő peremére.
Hol az éjjel a nappallal, szűken, de megférnek,
s felülnek a szikrázó, szerelem erejére.
Nyári vad forróságod, már télen is sokszor megkap,
lázba taszítana, s szinte beleégek.
Nincsen már múltam, s így már nem létezik tegnap,
ha a holnap távcsövébe, újra belenézek.
Szánnál-e rám egy életet, ha neked, s nekem lenne?
Álmodban lehetnék, örök hű szerepben?
Szerelmedként alkotnék, főszerepet benne,
s lehetnél te nékem, az örök szerelem.
Február 10
💕💕💕
💕Hét év, és egy fél...💕
Hét év, és egy fél hozzá, ennyit kaptam tőled.
A legszebb időszak, mit az élet adott.
De botlásom révén, üresség jön felőled.
S a hiányod egy perc alatt, belém fájdalmat szabott.
Elszúrtam, belátom, rám nyomás gyakorolt.
Az élet, s a családom, terhet tettek rám.
Pedig olyan szép, ami akkor volt.
Bárcsak vissza jönnél, újra még hozzám...
Te lemondtál magadról, értünk éltél folyton.
Igaz ember vagy, a szíved arany ékszer.
Én meg a szerelmet, botlásokkal folytom.
Megbántam már ezerszer, de félek nem elégszer.
Hét év, és egy fél hozzá, egy gyermek áldás mellett.
Pótolhatatlan vagy, szívem igaz tükre.
Az életünkben nincsen más, és más már nem is kellhet.
Csak te hozol nekünk fényt, a mi életünkre.
Biztos lesznek rossz napok, ahogy temérdek jó is.
De nélküled csak létezem, valahogy nem is élek.
De hű leszek, és őszintén, és vele minden szó is.
Hidd el mindent megteszek, csak bocsáss meg kérlek.
Február 6.
💕💕💕
💕Nem tudhatom💕
Nem tudhatom, hogy mit szeretnél.
Nem tudhatom, hogy merre jársz.
Nem tudhatom, hogy ki lehettél.
Hogy felednél e már, vagy engem vársz.
Nem tudhatom, a szemed színét.
A hajadnak hullámos vonalát.
Érzéseid ékes felszínét.
Életutadnak a fonalát.
Nem tudhatom, hogy látsz e még.
Nem tudhatom, hogy tudsz e rólam.
Átjár az erő, vagy gyengeség.
Utat mutatsz, vagy tépsz alólam.
Nem tudhatom a csókod tüzét.
Szerelmednek az áldását.
Viharodnak tomboló dühét.
Nyugalmad kivirágzását.
Nem tudhatom, hogy kiben bízol.
Nem tudhatom, hogy kit szeretsz.
Nem tudhatom, hogy óvsz, vagy kínzol.
Hogy hitet nevelgetsz, vagy hitegetsz.
Nem ismerem az álmaid.
Nem hallom, ha dicsérsz, s ítélkezel.
Nem csodálhatom, kis ráncaid.
Csak azt tudom: Valahol létezel.
Február 5.
💕💕💕
💕Neked adom!💕
Itt van ez a szív, a mellkasom zugában.
Itt dobog, és zakatol, ha neved szóba lép.
Jégben fürdik, aztán meg a leghevesebb lángban.
Kiugrik ha kell, csak úgy próbaképp.
Itt van, s neked adom, mert neked fabrikáltam.
Neked nevelgettem, törtem, és ápoltam.
Olykor megragadtam, aztán meg kivágtam.
De mindig vissza vartam, átkozva áldottam.
Megvan még a szívem, vágyálmok hadával.
Lelkem prése alatt, mind neked adom.
Legőszintébb, s legszebb, neked szánt szavával.
Tiéd ez a szív... ígérem, s fogadom!
Február 3.
💕💕💕
