" Naprendszerem "

 

💕Naprendszerem💕

Mondtam, hogy nem vagyok egyszerű,

hogy vannak velem is bajok.

Picit összetett rendszerű,

de mégiscsak én vagyok.

Hibákkal jöttem, és rajtad is,

van néhány múltbéli heg.

De valódi vagyok, nem hamis,

én benned szívből hiszek.

Én benned látom a világot,

a reményt, a szerelmet.

Érted vállalok minden szilánkot,

éld velem a szerelmed.

A bajok olvadnak, mint hópihék,

megoldva fogjuk feledni.

S majd kérlek ne add fel, tarts ki még,

ha nehézzé válik szeretni.

Jobban kifejezni nem tudom,

magamban elrendezem.

Te vagy a szívem, a pulzusom,

az egész naprendszerem. 

November 30.

💕💕💕💕💕

" Stanford Egyetem ! "

 

🍁Stanford Egyetem !🍁

Egy hölgy és férje leszállt a vonatról Bostonban azzal a szándékkal, hogy eljutnak a Harvard Egyetemre. Elég szerényen öltöztek: a nő pamutruhában, a férfi pedig egyszerű öltönybe öltözött, méghozzá nem is a legjobb minőségben. Előzetes egyeztetés nélkül megszólították a Harvard Egyetem elnökének titkárát. A titkár azonnal sejtette, hogy vidékről érkeztek, földművesek, akiknek semmi közük sem lehet a Harvardhoz.

- Szeretnénk beszélni az igazgatóval - mondta halkan a szerény férfi .

- Sajnálom, az igazgató nagyon elfoglalt - válaszolta a titkár.

- Semmi baj. Várunk - válaszolta az asszony.

Órákig a titkár figyelmen kívül hagyta őket, abban a reményben, hogy végül elbátortalanodnak és távoznak. Csak vártak es nem mentek el, ami növelte a titkár frusztrációját.

Végül a titkár úgy döntött, hogy megzavarja az igazgatót, annak ellenére, hogy ez egy olyan kényes helyzet volt, amelyet mindig elkerült.

"Talán, ha néhány percig beszél velük, elmennek" - mondta neki az egyetemi igazgató titkára. Undorodva fintorgott, és elfogadta.

Bejutottak és az asszony így szólt hozzá:

- Volt egy fiam, aki egy évig a Harvardon tanult. Szerette a Harvardot. Boldog volt itt, de egy évvel ezelőtt balesetben halt meg. A férjemmel szeretnénk felépíteni valamit itt az egyetemen, ami a fiunk emlékére lenne .

Úgy tűnt, az igazgatót ez nem érdekli.

- Asszonyom - mondta -, nem emelhetünk szobrot minden olyan ember számára, aki Harvardon tanult, majd meghalt. Ha megtennénk, ez a hely temetőnek tűnne.

- Ó, nem - válaszolta az asszony gyorsan -, nem akarjuk, hogy szobrot állítsanak. Úgy gondoltuk, hogy szívesen adományozunk egy épületet a Harvard Egyetemnek.

Az elnök a szemüvege alatt rájuk tekintett.

Ránézett a ruhára és az egyszerű öltönyre, amelyet viseltek, majd felkiáltott:

- Egy épületet ! Tudja Ön, mennyibe kerül egy épület ? Több mint hét és fél millió dollárt fektettünk be a Harvard épületébe !

A nő egy pillanatra elhallgatott.

Az elnök úgy gondolta, hogy most már képes lehet megszabadulni tőlük.

A nő a férje felé fordult, és halkan így szólt :

- Kedvesem, ennyibe kerül egy egyetem ? Miért ne építhetnénk egy újat ott és azoknak akik értékelik majd .

A férje mosolyogva beleegyezett.

Az elnök arca zavarodottságtól és csodálkozástól sötét lett.

Mr. Leland Stanford és felesége felállt és távozott. A kaliforniai Palo Altóba utazott, ahol megalapították a nevüket viselő egyetemet, a Stanford Egyetemet egy olyan fiú emlékére, akit a Harvardon nem értékeltek. A Leland Stanford Junior Egyetemet 1891-ben avatták fel Palo Altóban. „Junior”, mert tisztelettel viseli a gazdag földbirtokos fiának emlékét. Ez volt az „emlékműve”.

Ma a Stanford Egyetem az első helyen áll a világon, és sokkal magasabb szinten mint a Harvard.

Ugye, nem a ruha teszi az embert ? Milyen könnyen tévedhetünk amikor a külső alapján ítélkezünk !

🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁

" A szívem "

 

💕A szívem💕

A szívem szívesen

érez téged.

Minden lüktetésben

ott az Élet.

Szemedben nézem a

fényességed.

Bőrödön érzem a

melegséget.

Ölelő karjaid

bújtatnak el.

Nem kérek mást; bánj jól

a szívemmel.

Papp Ádám 

💕💕💕💕💕

" Két kis kavics "

 

💕Két kis kavics💕

Két kis kavics vagyunk, a folyó peremén,

két kis kavics vagyunk, ketten, te meg én.

Együtt sodródunk, és együtt haladunk,

együtt pihenünk meg, hisz együtt maradunk.

Két kis kavics vagyunk, akik szerelmesek,

két kis kavics vagyunk, kik együtt teljesek.

Együtt a víz alatt, együtt a part terén,

együtt a napsütésben, s a fagyok éjjelén.

Két kis kavics vagyunk, kik együtt fogynak el,

két kis kavics vagyunk, kit sosem dobnak el.

Együtt kopunk lassan, amíg a víz szeret,

együtt fogyunk el, másképp nem lehet. 

November 29.

💕💕💕💕💕

" Melletted megpihenni "

 

💕Melletted megpihenni💕

Néha megfordul a fejemben, hogy megfogalmazzam azt,

ami mosolyra húzza számat, s édes könnyeket fakaszt.

Lerajzolnám a csillagok fényét, s a végtelent,

hogy lásd a lelkem képletét, az általad védtelent.

Az érted szikrázó álmok halmazát,

s a dallamot mi lüktet bennem... bárcsak hallanád!

Néha lágyan, karomba fonnám lényedet,

ha tested, és lelked is vágyna rá, nem többet, csupán egy életet.

Szemed csillogásában, a szerelmet meglelném,

elmerülni csókjaidban, ha szeretnéd, szeretném.

Nem akarnék én mást, mint a mindened lenni.

Nem akarnék már mást, csak melletted megpihenni. 

November 27.

💕💕💕💕💕

" Ketten egy perc egyedül "

 

💕Ketten egy perc egyedül💕

Minden izom megfeszül;

ketten egy perc egyedül.

Némán ülsz és elhajolsz,

hulló könnyekel rajzolsz.

Fájó csendben alszom el;

én nem hiszek, te nem hiszel,

és nem is nézünk egymásra,

nem is szólunk, hogy hátha

van remény még belőlünk,

egy utolsó bort kitöltünk.

Szádhoz emeled, meglesel

reménykedő tekintettel.

Közel húzlak, hiányzol:

fussunk ki a Világból

Egy percnyi élet nélküled

az olyan, mint a szürkület.

Szemeimmel kereslek

és üvöltöm, hogy szeretlek,

mert mindig így volt, így marad;

nem épülnek körénk falak

de ha így is lenne, átjutnék

mert te vagy nekem a menedék

és nyugtomat csak úgy lelem

ha te vagy mindig itt velem.

Bennem az Otthon tőled szép,

jobbat, többet nem is kívánnék.

Így forrt össze a szívünk:

csakis egymást szeressük.

 Papp Ádám 

💕💕💕💕💕

.

.

" Mikor megfogtam a kezed "

 

💕Mikor megfogtam a kezed💕

Mikor megfogtam a kezed, éreztem amit kellett.

Tudtam nem fogom már soha más kezét.

Ott maradt a szívem, a szerelem mellett.

S kitűzte a lelked, a lelkem végzetét.

Úgy lennék olykor híres, leheletnyit gazdag.

Hogy megadhassak mindent, amit szeretnék.

Amit szeretnél, az szívemen egy madzag.

Mit addig cipelek majd, míg meg nem vehetnék.

Bár tudom így is szeretsz, épp ahogy én téged.

Benned bújik meg nekem, a világmindenség.

Benned leltem meg, a végtelenül szépet.

Te vagy nekem a fény, és minden Istenség.

Mikor megfogtam a kezed, éreztem, hogy érzed.

Érzed ahogy ritmust talál, szívemben a tánc.

Értetlenül álltam, s néztem ahogy nézed.

A szerelmet a szememben, mit tükörképnek látsz. 

November 24.

💕💕💕💕💕

"Benned van "

 

💕Benned van 💕

Benned van az idő, amit nekem szántak.

Benned van a szív, kiért az enyém dobogni képes.

Benned van még remény, amit belőlem kivágtak.

Általad minden keserűség, valahogy mégis édes.

Benned van a szeretet, mi engem ölel körbe.

Helyet kéne szoríts, a hű szerelmemnek.

Hiába lett bennem, minden összetörve.

Mert ami benned van, gyógyír a lelkemnek.

Benned van az élet, amire mindig vártam.

Akire vigyáznom kell, hogyha engeded.

Benned van az út, amerre titkon jártam.

S most a szerelmeddel, lassanként elfeded.

Hisz nem tévedhetek el, ha melletted lehetek.

Ha szívem szíved mellett, pihen, és dobog.

Minden ami benned van, égtelen szeretek.

Úgy érzem, hogy a jövőm, most már benned lobog. 

November 20.

💕💕💕💕💕

" Legyél a létezésem! "

 

💕Legyél a létezésem!💕

Minden éjjel álmodom veled,

sóhajtva ébred az éjszakai csend.

Szeretném, ha itt lennél, s nem csupán képzelet.

Az érzéseim nem tudom elfojtani bent.

Napközben csak bambulok, arcomon a vágy.

Néha persze mosolyt csal a szemeimre.

Hisz elképzelem, hogy itt vagy, s a csókod olyan lágy,

hogy gyógyírt sző a szívemre, s a szerzett sebeimre.

Azt kívánom minden percben, hogy a távolság elszálljon!

Itt legyél mellettem, maradj életem része.

Karjaid börtöne, rabul ejtve zárjon.

Te legyél a létezésem, s a szívemnek egésze.

S ha itt leszel majd tényleg, mellettem, és végleg.

Engedd, hogy néha fogjam, a szíved és a kezed.

A szerelem lángja, teret ad az égnek.

S majd bebizonyítom, hogy én születtem neked.

November 17.

💕💕💕💕💕

" Szeretnék ott tartani "

 

💕Szeretnék ott tartani💕

Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.

A mosolyodat úgy, hogy nem kell énekelnem.

Az ölelésed melegét, szíved dobbanással.

Szeretném megélni, őszinte parázzsal.

Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.

Könnyeidet látni, hogy szívembe lenyeljem.

Kiérdemeljem titkod, a jó, s a fájó percet.

Levenni ahogy bírom, válladról a terhet.

Szeretnék ott tartani, hogy kiérdemeljem.

Lelked minden ága, neveljen, s neveljem.

Szeretném, hogy átadd magad, teljes egészében.

Az én szívem már nyitva áll, szerelmünk fészkében. 

November 15

💕💕💕💕💕

" Nem tudja, hogy szeretem "

 

💕Nem tudja, hogy szeretem💕

Nem is sejti, hogy a hangja, elvarázsolt teljesen.

Megfogott, és magával vitt, veszettül, de selymesen.

Nem is tudja milyen álmot, ültetett a lelkembe.

Milyen bókot mondat velem, mit ráhintett a nyelvemre.

Nem is sejti, hogy az ajka, ajkaimnak kedvese.

Haja nekem a mennyország, erdeje, és fenyvese.

Szemeiben elveszetten, mint űrhajós lebegek.

Ha nekem ír egy pár sort néha, izgatottan remegek.

Nem is sejti, hogy a hangja, a mindennapom ciklusa.

Szavainak dallama, a szívverésem ritmusa.

Fénykép amin láthatom, elvakít, és fényt mutat.

Szerelmének gondolata, elmémnek a bódulat.

Nem is sejti, hogy karcsú teste öleléssel csábító.

Lelkemnek az egész lénye, szertelenül lágyító.

Csodálom őt, bálványozom, amíg engedi, és tehetem.

Nem is tudja, hogy mind emögött, titkon én őt szeretem. 

 November 13.

💕💕💕💕💕

"Tudd meg! "

 

💕Tudd meg!💕

Tudd meg, úgy szeretlek, hogy új szót érdemelne,

új betűket rajzolna, ez a szerelem.

Új életet hozna, s új életre kelne,

az a világ ahol már, itt vagy te velem.

Tudd meg, úgy akarlak, hogy minden egyes részem,

atomokra bomlik, s világokat teremt.

Dimenziókat szerkeszt, darabokban, s készen,

s ezt mind itt bent a szívben, bármit is jelent.

Tudd meg, úgy hiányzol, hogy nélküled a világ,

egy kietlen puszta, fojtó, s élettelen.

Minden egyes nap, belőlem szakít, s kivág,

s amíg nem vagy velem, ez mind-mind végtelen.

Tudd meg, úgy szeretlek, ahogyan a szívem,

öleli a szíved, s követi pulzusod.

Tudd meg, úgy szeretlek, hogy mind ezt kiterítem,

de azt hiszem már ezt mind, te is rég tudod. 

     November 10.

💕💕💕💕💕

" Következő életemben "

💕Következő életemben💕

Tudod mikor téged látlak, a szívem szakad széjjel.

Nehéz elfogadni, hogy nem lehetsz velem.

Hiába is vágyom rád, szívvel, és szeszéllyel.

Elmémet hiányoddal, mérgezem, s bélelem.

Imát mondok éjjelente, sokszor térden állva.

Hogy következő életemben olyan férfi legyek.

Aki kiérdemel egy olyan nőt, és nem hiába várna.

Olyan nőt mint te! Kiért most is térdelek.

Csak ne legyen már többet, olyan életem.

Ahol a szívem üresen, nyikororg, s zakatol.

Hisz tudom, s persze látom... Most esélytelen.

Hogy ebben az életben, szerethess valahol.

Hogy ebben az életben, a szerelmed legyek.

Hogy ebben az életben, a kezemet fognád.

Valahogy el kell fogadnom, és úgy erőt vegyek.

Hogy a következő életemben, újra várok rád. 

November 9.

💕💕💕💕💕

" A testem és a lelkem "

 

💕A testem és a lelkem 💕

A testem úgy kötődik, ahogy a lelkem is.

Ahogy a szívem lángol, s a szerelemem is.

Őszintén, és nyersen, mindentől meztelen.

Biztos lábakon álló, és mégis fesztelen.

A testem úgy akarna, ahogy eddig akart.

A tested úgy akarhat, hogy most is fogva tart.

Vadsággal, nyugodtan, ésszel, és esztelen.

Ildomos modorral, és piszok szemtelen.

A lelkem úgy éhezi, az ékes lelkedet.

Hogy titkon utat mutat, s szívemhez elvezet.

A testem, és a lelkem, vár minden estelen.

S amíg nem vagy az enyém, nincs mit vesztenem.

November  8.

💕💕💕💕💕

"Kezemet kezedbe tettem "

 

💕Kezemet kezedbe tettem💕

Kezemet kezedbe tettem,

amikor éreztem a tiéd vagyok, s te az enyém.

Habár senkit így nem szerettem,

óvatosan fészkelt belém, a tétova remény.

Remegett a szívem, hitetlen dobogott sokáig.

Nem akart már új sebet, se délibábot.

Azt hiszem még hezitált, talán éppen máig.

Mert nemrég törte át, lelkemben a rácsot.

Kiszakadt a szivárvány, s a rózsaszín vatta köd.

Szerelemnek nevezném, ahogy ellepett.

Ahogy az érintésed, ölelő karba köt.

A sebezett szívem alatt, az elmém elveszett.

Kezemet kezedbe tettem,

s jó volna még fogni, talán úgy hetven évig.

Én melletted leszek, ha te is mellettem.

Minden egyes reggelen, az utolsó éjig. 

November  6.

💕💕💕💕💕