" Megtaláltalak "

 

💕 Megtaláltalak💕

Egyedül tántorogtam, az élet színpadán.

Botladoztam sorra, minden apró kövön.

Sokszor kínoztam magam, az álmok kínpadán,

hogy a szerelemhez, ne legyen már közöm.

Nem éltetett zene, nem éltetett fény.

Alig talált reám, egy-egy boldog pillanat.

Nem lüktetett vágy, se haldokló remény.

Nem építettem bizalmat, csak hatalmas falat.

Kivéve mikor megláttál, s mikor megláttalak.

Mert valahogy a pillanat, szívbe véste magát.

És hullottak a tüskék, omlottak a falak.

S újra elkezdtem érezni, a rózsa illatát.

Villámként csapott belém, az a szerelem.

Villámként hasította, szívem várfalát.

Megtalált akit kerestem, a másik felem.

S én ittam minden édes, dédelgető szavát.

Egyedül tántorogtam, egy rojtos kötélen.

Körülöttem szürke, omló házfalak.

S most úgy ragyog minden, mint csillagok az égen.

Mert megtaláltál végre, s én megtaláltalak. 

Március 27.

💕💕💕💕💕

' Mindörökké várlak! "

 

💕Mindörökké várlak!💕

Fogalmad sincs milyen ritmust vett a szívem.

Nem tudhatod, hogyan, s még meddig teker.

Mindegy milyen formán, rombolom, vagy építem.

Remélem egyszer megérted, s neked is megfelel.

Hiszen nincsen olyan könyv, amit tele ne írnék.

Nincsen elég toll, kifejezzem: szeretlek!

Nincsen olyan tómeder, amit tele ne sírnék.

Ha nem láthatom fényét, szerelmes szemednek.

Fogalmad sincs mennyire, égett belém a neved.

Fogalmad sincs mennyire, vágyakozom utánad.

Nem érdekel ki gúnyol, nem érdekel ki nevet!

Lennék én a szíved burka, s lennék én a szárnyad.

Hiszen nincsen olyan álom, amiben ne volnál ott.

Nincsen olyan szerelmes dal, ahol ne hallanálak.

A szívem a kezedben, s a lelkemet formálod.

Én meg amíg kell, mindörökké várlak.

Március 26.

💕💕💕💕💕

" Édes, Lassú Láz "

 

💕 Édes, Lassú Láz💕

Zárd be az ajtót, oltsd le a lámpát.

Bújj ide hozzám. Őrülten vágyom rád!

Add nekem a csókod, ölelésedet.

E pillanatban csak MI vagyunk az élet.

Nem számít semmi sem csak te, csak én.

Nyughatatlan vágyak áradnak belém.

Ereimben végig folynak, s ott hagyom

egy gyengéd csókom ajkad után a nyakadon.

Ujjaim táncot járnak a mellkasodon,

s egyre csak combjaidhoz simul a combom.

Esztelen vonz magához tüzesen izzó ajkad.

Gyengéden harapom meg, ahogyan akartad.

Az örömtől kéjesen mosolyogva

fonod kezeid remegő férfiasságomra,

amit lassan haladva bújtatok el benned,

s te ahogyan szereted, annyira élvezed.

Majd szépen véget ér ez az édes, lassú láz,

ez a - miattad heves - levegőkapkodás.

Aztán halkan suttogok neked jó éjt, szerelmet.

Aludj csak Édesem. Reggel veled ébredek. 

Papp Ádám:

💕💕💕💕💕

" A szerelemhez "

 

💕A szerelemhez💕

(A szíved egy város és én örökké elveszni vágyom benne)

Olyan hamar eltelt ez az idő, 

s még így sem elég,

hogy elmondjam mennyire szeretlek.

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen heves,

ilyen igaz ez az érzés,

amit te csókoltál s csókolsz belém ennyi idő óta.

Tudom, hogy te vagy az otthon... minden egyes része.

Tudom, hogy ez az út, ami hozzád vezet megannyi

akadályt hordoz, de mindenen túl megyek értünk... érted.

Nincs olyan, hogy nem, nincs, hogy elég. Muszáj

ez a telhetetlenség, hisz úgy sem tudnék betelni veled,

mert minden egyes nap csodának látlak. Veled ébredek,

veled alszom el, s minden pillanatnyi rád gondolás

olyan kellemes érzésekkel simogat, arcon csókol,

könnyeket csal a szemembe, mert te vagy az egyetlen.

Talán túlzásnak hangzik, de így érzem. Ha ez mind

bűn, akkor én bizony bűnös vagyok, de még mennyire.

Nem gondoltam volna, nem sejtettem, hogy te jönni fogsz.

Ezzel kapcsolatban már mindent eldobtam, aztán megmentettél.

Megmentettél, előrébb juttattál és odatereltél, ahol

lennem kell, de van még egy fontos rész, ahol te vagy.

Oda igyekszem. Hozzád. Hozzád, hogy végre teljességgel

együtt lehessünk, hogy végre hazaérjek, hogy otthon legyek

és ne kelljen tovább már mennem. Ott van a végcél nálad,

melletted. 

Te vagy a minden, az ÉLET! A való! Te vagy az...

A SZERELEM!

Papp Ádám

💕💕💕💕💕