Címkék
- BENE L 2025 (11)
- BENE 2024 (27)
- BENE L Krisztián (40)
- EZ + AZ (12)
- TÖRTÉNELEM. (25)
- VERSEK 2025 (20)
- VERSEK 2024 (20)
- VERSEK. (30)
2023. szeptember 29., péntek
"Megtaláltalak "
2023. szeptember 28., csütörtök
" Túléltem "
2023. szeptember 26., kedd
"Fátyolkeringő..."
💕Fátyolkeringő...💕
Csak messziről bátortalanul,
S tétován nézlek,
Hol nem szabad semmit
A szívnek, s a kéznek,
Napsugárral karöltve
Fátyolként táncolsz,
Törékeny pókhálóként
Lebegve láncolsz
Magadhoz minden apró
Mosolyt és könnyet,
S boldogsággal borítasz be
Hegyet és völgyet,
Odaadnám mindazt,
Mit őrzök mélyen, legbelül,
De minél jobban akarom,
Annál jobban elkerül,
Vakon és süketen próbálom
Megfogni, elérni,
De hagynom kell,
S ez egyszer embernek maradni,
Nem lehetek soha,
Sem szolgád, sem királyod,
Nem adhatok, s vehetek el
A rétedről virágot,
Ma akarom a tegnapot,
Mikor féltem a holnaptól
Már nem akarom elérni,
Én akarok lenni...
Maga a fátyol...
Kiss Norbert
💕💕💕💕💕
2023. szeptember 25., hétfő
"Nem tettél semmit! "
"NAGY UTAZÁS "
2023. szeptember 23., szombat
"Akkor beszélgessünk, fiam! "
2023. szeptember 22., péntek
"Kettőnkben él "
2023. szeptember 16., szombat
"A Jóisten kegyelmezzen nektek."
A Jóisten kegyelmezzen nektek.
A Jóisten, akivel takaróztok. Aki mögé elbújtok. Gyáván, büszkén, bután, tapsolva, gyűlölve, hazudva, cinikusan. Kirekesztve azt, aki semmi mást nem akar, csak szeretni és szeretve lenni.
Élni.Tisztességben, egészségben, biztonságban nevelni a gyerekeit. Vagy pusztán egy esélyt arra, hogy valaha családja legyen.Egy másik nővel. Egy másik férfival. Vagy egyedül.Sűrű a mohó gőg köde, elhiszem, hogy nem látjátok: emberek, gyerekek, családok – igen, családok – életével játszotok.
Érvénytelenné teszitek a puszta létüket.
Alaptörvény-ellenessé a magánéletüket. Billogot süttök rájuk, mert másképp éreznek, mást gondolnak, másra vágynak, mást hisznek.Mindent megtesztek a hatalomért, semmi nem drága. Persze hogy nem. Telik rá. Kifizetjük ezt is.
Csillagrendszereket hazudtok le az égről, vallást csináltok a tudományból, tudományt a vallásból.Bátorságnak hívjátok a gyávaságot, szabadságnak a kirekesztést, kereszténységnek a gyűlöletet, kormányzásnak a kampányt, győzelemnek a vereséget, információnak az elhallgatást, konzultációnak a manipulációt, versenynek a korrupciót, tisztességnek a színjátékot.Jutalmazzátok a meghasonulást, kivágjátok a fákat, feltöltitek a partot, átminősítitek a földet, átírjátok a törvényeket.
A magatok kénye-kedve szerint belezitek ki a fogalmainkat, megerőszakoljátok az anyanyelvünket. Magánvagyonná nevezitek át a közpénzt, az utolsó molekula oxigént is kiszívjátok a diskurzusból, a versenyből.A kétségbeesésbe taszítotok embereket. Propagandának hívjátok az életüket.
Célkeresztet rajzoltok a homlokukra, rájuk külditek a kutyákat.Egy tollvonással az egész létüket teszitek semmissé, mert nektek most éppen erre van szükségetek. Készültök. Megmutatjátok az irányt. És a rendszer teszi a dolgát. Ma már magától. Nem kell hozzá napi parancs, beleégett rég a küldetéstudat a homloklebeny szöveteibe.
Olajozottan működik az öncenzúra. Tudják, ki az ellenség, mondanotok sem kell. Indul a csatársor, passz a középpályán, felívelés, hosszú, lesvonalon túl a támadó, már fújna a bíró, de fél szeme a VIP-tribünön, egy pillantás alatt érti, mi a dolga, nem sípol, mehet a támadás, nincs megállás… a kapus keze gúzsba kötve, bokáján lánc… micsoda lövés! Gól. Felrobban a stadion.Az éjjel soha nem érhet véget. Varázsolj nekünk valami szépet.
Belenéztek a szemünkbe, és azt mondjátok: jogállam. Szabadságharc. Család. Kereszténység. Senkit nem hagyunk az út szélén. A magyar egészségügy világszínvonalú. A járványkezelés sikeres. Az oktatás Európa-hírű.Az Index kormányfüggetlen. Az SZFE-n agymosás megy.
Az alaptörvény gránitszilárdságú.Mindez miattunk. Értünk. Az egészségünkért. A gyerekeinkért. A nőkért. A lelkünkért. Meg kell védeni.Mi tudjuk, hogyan. Bízz bennünk. Te ne aggódj. Ha nő vagy, ne versenyezz. Legyen elég. Hesteg maradj otthon. Love me tender.
Szia uram.Beleírhatjátok az alaptörvénybe magatokat. Megmondhatjátok, mi a család, ki a magyar, mi a nemzet, kiben higgyünk, kit gyűlöljünk, mitől féljünk.
De azt, hogy kik vagyunk, hogy kit szeretünk és hogyan, nem vehetitek el tőlünk.
A Jóisten a miénk is. Imádkozunk hozzá – értetek is.
D. Tóth Krisztina :
🌺🌺🌺🌺🌺🌺
Kádár János --Orbán Viktor
" Csendben szeretni..."
2023. szeptember 15., péntek
"Csak addig szeress..."
"Szeretném a kezedet "
2023. szeptember 14., csütörtök
,, HADSZÓLJON "
"Nyugtató vers"
"KÖSZÖNÖM NEKED"
💕 Akarlak...💕
"Vallomás helyett "
2023. szeptember 13., szerda
"Nem vagyok egyedül! "
"Mijndörökké várlak"
Nem tudhatod, hogyan, s még meddig teker.
Mindegy milyen formán, rombolom, vagy építem.
Remélem egyszer megérted, s neked is megfelel.
Hiszen nincsen olyan könyv, amit tele ne írnék.
Nincsen elég toll, kifejezzem: szeretlek!
Nincsen olyan tómeder, amit tele ne sírnék.
Ha nem láthatom fényét, szerelmes szemednek.
Fogalmad sincs mennyire, égett belém a neved.
Fogalmad sincs mennyire, vágyakozom utánad.
Nem érdekel ki gúnyol, nem érdekel ki nevet!
Lennék én a szíved burka, s lennék én a szárnyad.
Hiszen nincsen olyan álom, amiben ne volnál ott.
Nincsen olyan szerelmes dal, ahol ne hallanálak.
A szívem a kezedben, s a lelkemet formálod.
Én meg amíg kell, mindörökké várlak
Néha megfordul a fejemben, hogy megfogalmazzam azt,
ami mosolyra húzza számat, s édes könnyeket fakaszt.
Lerajzolnám a csillagok fényét, s a végtelent,
hogy lásd a lelkem képletét, az általad védtelent.
Az érted szikrázó álmok halmazát,
s a dallamot mi lüktet bennem... bárcsak hallanád!
Néha lágyan, karomba fonnám lényedet,
ha tested, és lelked is vágyna rá, nem többet, csupán egy életet.
Szemed csillogásában, a szerelmet meglelném,
elmerülni csókjaidban, ha szeretnéd, szeretném.
Nem akarnék én mást, mint a mindened lenni.
Nem akarnék már mást, csak melletted megpihenn
Napról-napra elcsodálkozom,
hogy a világ változik, vagy te? Vagy én aki változom?
Hiszen ahogy láttalak tegnap, úgy ma már szebb lettél nekem.
S ahogy a holnap kúszik be a küszöbön, egy részed az életem.
Egy részed, s egy részem az életed, s akik vagyunk,
egymásban találtuk meg azt, amivel ezer szépet hagyunk.
Nem tudom mivel érdemeltem ki a léted, s hogy része lehetek annak.
De mióta ismerlek, kezdem érteni a szépet, s hogy boldog napok is vannak.
Nem szeretnék elszakadni tőled, csak átkarolni lágyan, amíg lehet.
Kitárni a szívem neked, s a lelkem titkait, ahogy ismerem, s ahogy már ismered.
Napról-napra elcsodálkozom,
tényleg elém sodort az élet? És tényleg! Hiszen lelkem társa lettél, s nem csak álmodom!
Szánnál-e rám egy percet, ha szívből, igazán kérlek?
Csak egy ártatlan mondat erejéig.
Mert évek óta várlak, vágyakozom, s nézlek,
az álmaim gyökerétől, a reményem velejéig.
Itt hagyott téli kabátodat, már nyáron is hordom,
izzana rajtam, de nincsen melegem.
Szívemet nevelgetem, s öntözöm fenn a holdon,
zordabbnál-zordabb, rút fagyos helyeken.
Szánnál-e rám egy napot, ha lélekszakadva kérlek?
Csak egy naplementének, tündöklő peremére.
Hol az éjjel a nappallal, szűken, de megférnek,
s felülnek a szikrázó, szerelem erejére.
Nyári vad forróságod, már télen is sokszor megkap,
lázba taszítana, s szinte beleégek.
Nincsen már múltam, s így már nem létezik tegnap,
ha a holnap távcsövébe, újra belenézek.
Szánnál-e rám egy életet, ha neked, s nekem lenne?
Álmodban lehetnék, örök hű szerepben?
Szerelmedként alkotnék, főszerepet benne,
s lehetnél te nékem, az örök szerelem.
Tudod én nem vagyok egy főnyeremény, s a szívem is sebes,
repedésekkel hasított, nem épp érdekes.
A testem és az arcom, amolyan átlagos,
a lelkemen a legtöbb ember, szimplán áttapos.
Sose volt rám büszke senki, s nincs is igen miért,
hisz nem tudok mit felmutatni, csak küzdök a semmiért.
De nagyon szeretnék megnyílni, s hogy tudd milyen vagyok,
szeretném, hogy belém láss, mielőtt meghalok.
Szeretném, hogy tudd, mit is érzek én,
s ha te is elmondanád, hidd el érteném.
Szeretném, hogy tudd, mi fáj olykor nekem,
s hogy miben lelek örömöt, s milyen az életem.
Hogy mi az ami bánt, s miért könnyezem,
s mi rejlik itt bennem, túl a könnyeken.
Nem vagyok egy főnyeremény, de neked adom magam,
hisz nélküled az életem, borús, és céltalan.
A tiéd ez a lélek, a tiéd mindenem,
s ha elfogadod tényleg, nem leszek nincstelen.
Odaadom magam, mert másnak nem való,
más kezében a szívem, lassulva elhaló.
Szeretném, hogy fogadj el, hogy szerethesselek,
s ha így se kellenék neked, inkább temessenek.
Szerelmedről mesélni, szinte lehetetlen!
Hiszen érthetetlen bennem is e kép.
Inkább eléneklem, vagy talán lefestem.
De szavakba önteni... nem! Azt semmiképp!
S ha énekelni tudnék, vagy talán festeni,
megnyílna az égbolt a dallamom alatt.
Újabb szín születne, mi oly szép, s mesteri,
hogy mind ki látta, s hallotta, örökre megmaradt.
Szerelmedről mesélni, kiváltságossá emel.
Körbe ölel mindent, mint égi lágy selyem.
Büszkeséggel tölt el, és dús reményt lehel.
Hiszen a te szerelmedben, nekem lett helyem.
Nem is tudod mit jelent az, hogy mellettem alszol el,
hogy az idő vaskos foga, veled együtt majszol el.
Csak nézem ahogy nézed, a könyvbe írt életet,
s érzem azt, hogy érzed, őrzöm a fényedet.
Amíg itt vagy mellettem, nincs bűn se félelem,
az élet vagy nekem, s nekem az életem.
Amíg itt vagy mellettem, a holnap reménnyel él,
amíg együtt vagyunk, remény mesét regél.
Nem is tudod mit jelent, hogy hozzám beszélsz s nevetsz,
nem is tudod milyen jó, hogy szeretlek és szeretsz.
Te vagy a mindenem, s minden feladatom,
te lettél a célom, s én a rabod szabadon.
Amíg itt vagy mellettem, a könnyek léte édes,
amíg itt vagy velem, a szótlanság beszédes.
Amíg velem maradsz, a nehéz se lesz nehéz,
hisz veled vagyok boldog, veled vagyok egész.
Látom a szemedben a szépet megtörötten,
ölelve rád hajolva, az ég kékét fölöttem.
A könnyeidben, minden fényét a mennynek,
minden egyes léptét, a kósza végtelennek.
Látom ahogy sírsz, ahogy magad maradnál,
hogy nem találod helyed, a kimondott szavaknál.
Ezer felé gurul szét, a jelen s vele minden,
hogy menekülnél messze el, akárhova innen.
Nem mondom, hogy ne sírj, mert tudom képtelen,
s tudom, ilyenkor a lélek, árva és védtelen.
Nem mondom, hogy elég, a fájó csipkefátyol,
csak ne kerülj el tőlem, végtelen messze-távol.
Ne takard az arcod, ne tagadd hogyha fáj,
ha szemed könnyeket szül, s megremeg a száj.
Én melletted vagyok, s melletted leszek,
nem szólok ha nem kell, és nem is kérdezek.
Magamba kérlellek csak, ne sírj mert fáj nekem,
hisz minden egyes könnyed, ugyanúgy érezem.
S bár levenni nem tudom, rólad a terheket,
de itt leszek míg érzed, a fájó perceket.
2023. szeptember 11., hétfő
"Magammal hordom a szívedet "
RÉGEBBI VERSEK
Ölembe hajtod arcodat, betakar még dús hajad,
szívem mellett szíved szól, s ha rajtam múlik úgy marad.
Tested melege melegít, sóhajod lelkem dallama,
minden egyes vallomásod, érzelmeim balzsama.
A csillagokat lehoznám, hogy tudd igazán akarlak,
ha fázol bújj ide hozzám, megcsókollak s betakarlak.
Nem mozdulok innen el, nem keresek más utat,
nem fogadok el most már, ilyen-olyan alkukat.
Árván maradtam őszesen, otthontalan s nincstelen,
de érzem talán révbe értem, hisz veled megvan mindenem.
Annyit szeretnék így most már, hogy ne dobj el, és ne adj fel,
ha igazán megszerettél, maradj velem, s ne hagyj el.
Én megfognám a kezed, ha engednéd nekem.
Olyan büszke lennék, mint senki más, e földön.
Én átadnám a szívem, s vele akár a nevem.
Lennék önként a foglyod, s te lehetnél a börtön.
Én olyan csókot adnék, hogy beleszédülj szépen.
Olyan ölelést kapnál tőlem, mi lelket melegít.
Én lennék az a fénylő csillag, mi fennmarad az égen.
Mi szerelemmel dédelget, s kellően eltelít.
Ha fáradt lennél, erőt adnék, magamból kiszakítva.
Segítenék mindenben, mit elbír a két kezem.
A szívem úgyis nálad van, mámorban, elvakítva.
Én senki másra nem vágyok, csak terád éhezem.
Én megfognám a kezed, ha engednéd s akarnád.
Én tényleg úgy szeretnélek, hogy érezd, s érezzem.
A lelkemmel kitömött, rongyos szívemet kapnád.
Csupán egy röpke életre, míg élek, s lélegzem.
Itt vagyok míg kell, míg mosolyogsz, vagy sírsz.
Itt vagyok mint pajzs, amit tartani bírsz.
Itt vagyok mint párna, kire hajthatod szíved.
Itt vagyok míg lelked, megerősíted.
Itt vagyok mint szó, mi nyugtat, s biztató.
Itt vagyok mint dallam, mi lágyan ringató.
Itt vagyok mert kellesz, mert kellhetek neked.
Itt vagyok mint olykor szülő, s mint olykor gyermeked.
Itt vagyok mint múlt, mi emlékeztető.
Itt vagyok mint jövő, mi reményt keltető.
Itt vagyok mint minden, mit adhatok neked.
Itt vagyok amíg ezt, el nem engeded.
💕**Hidd el, hogy itt vagyok!**💕
Lehet sablonnak tűnik, de örökre szeretni foglak!
Nincs is kiút abból, amiben ott maradnék.
Dacolunk a tényekkel, az elmúlt századoknak.
Hisz szép szerelmet szültél, s én még szebbet faragnék.
Lehet azt hiszed, hogy én is elillanok.
Mint deres őszi éjjel, a lehulló levél.
De neked ragyognak fent, a legfényesebb csillagok.
Hogy én veled lehessek, és te velem legyél.
Lehet most még félsz attól, hogy elhagylak téged.
Ahogy a szabadság fénye, elvakítva megragyog.
Ne sírj kérlek akkor, ha ezzel ér majd véget.
Mert csak akkor hagylak el, ha egyszer meghalok.
Július . 6.
💕**Következő életemben**💕
Tudod mikor téged látlak, a szívem szakad széjjel.
Nehéz elfogadni, hogy nem lehetsz velem.
Hiába is vágyom rád, szívvel, és szeszéllyel.
Elmémet hiányoddal, mérgezem, s bélelem.
Imát mondok éjjelente, sokszor térden állva.
Hogy következő életemben olyan férfi legyek.
Aki kiérdemel egy olyan nőt, és nem hiába várna.
Olyan nőt mint te! Kiért most is térdelek.
Csak ne legyen már többet, olyan életem.
Ahol a szívem üresen, nyikororg, s zakatol.
Hisz tudom, s persze látom... Most esélytelen.
Hogy ebben az életben, szerethess valahol.
Hogy ebben az életben, a szerelmed legyek.
Hogy ebben az életben, a kezemet fognád.
Valahogy el kell fogadnom, és úgy erőt vegyek.
Hogy a következő életemben, újra várok rád.
Álmodozni, vágyakozni mindig szabad!
Például, mi lenne, ha "ő" itt lenne, és veled lehetne... most, vagy...
💕Majd akkor..💕
Most talán nézhetnénk egy filmet az ágyból.
Most talán sétálhatnánk a városban.
Most talán mesélhetnék én a vágyról.
Most talán koccinthatnánk bárokban.
Most talán nevethetnénk úgy a földön.
Hogy könnyek közt tudnánk, ez a szerelem.
Most talán a szívnek, édes ez a börtön.
Most talán látnád, s látnám a szemeden.
Most talán vinném helyetted a szatyrod.
Most talán segítenék bármiben.
Most talán csodálom a lelked, s az arcod.
Most talán a gondokat, majd én is viszem.
Most talán lennél, s én lennék majd érted.
Most talán ápolnám a lelkedet.
Most talán veled lennék, hogyha kéred.
De talán majd akkor, ha egyszer megengeded.
💕Arra vágyom!💕
Arra vágyom, hogy szeress,
hogy ne kelljen kérnem, hogy kimutasd felém.
Lehetsz összeszedett, átgondolt, vagy akár képletes.
De a szerelmet mond nekem, s mélyen ültesd belém.
Mond, hogyha tényleg így van, mert én nem tudok róla!
Nem érzem azt, amit néha odamondasz.
Pedig hidd csak el, én figyelek minden egyes szóra.
Ami elhagyja az ajkad, vagy csendben szíveden hordasz.
Arra vágyom ami kihalni látszik,
amit kopárok szele halkan sistereg.
Ami a szívet érintve, pattog és szikrázik.
Ami a léleknek élve, meghajlik, s tiszteleg.
Mondd hát el nekem, hogy mitévő legyek!
Mondd el nekem a szíved, igaz aspektusát!
Mondd el mit szeretnél, s mondd el mit tegyek.
Mutasd meg a vágyaid, minden kis zegzugát.
Hiszen arra vágyom, hogy szeress!
Arra vágyom, hogy én legyek, a szolgád, s istened.
Lehet neked furcsa, vagy akár érdekes.
De arra vágyom igazán, hogy legyek a mindened.
Mi mást is akarhatnék...
💕Szeretnék megnyugodni💕
Úgy szeretnék megnyugodni, s a karod rabja lenni.
Megpihenni egy ponton, s pont ott megpihenni.
Nem mozdulni onnan, csak ha nagyon kell.
Szemedből kiolvasni, hogy szívem érdekel.
Úgy sírnék én néked, ahogy a szívem zokog.
Úgy mosolyognék véled, ahogy a szívem dobog.
Arcodra a nyugalmat, lágyan felcsókolni,
s a lelked szerkezetét, cseppet megmókolni.
Úgy elhoznám eléd, a fesztelen életet,
s megnyitnám ezt feléd, szebb legyen az életed.
Egyszerű ember révén, ez iszonyúan nehéz,
de megteszek majd mindent, hogy álmod legyen ép, és egész.
Úgy szeretnék megnyugodni, s a helyem megtalálni.
Hogy szívem értelmet nyerjen, s legyen kit hazavárni.
Úgy szeretnék az úton, végre eligazodni.
S a lélek udvarában, szeretnék megnyugodni.
Ha meghallom a neved,
sírok, és mosolygok.
Az emlék majd betemet,
romok közt toporgok.
Ha meghallom, hogy mi van veled,
még beleremegek.
Ha meghallom a neved,
tudatlan lebegek.
Ha meghallom, hogy merre jársz,
a lábam útra kelne.
De tudom, te nem erre vársz,
úgysem érdekelne.
Pedig te vagy a légzés,
hogy ott legyek neked.
Elvisz egy régi érzés,
ha meghallom a neved.
💕Szívemnek paplanján 💕
Olyan jó volna, ha éreznéd amit érzek.
Olyan szép lehetne, ez a szerelem.
Olyan szépek a percek, amiket felidézek.
Hisz főszerepet játszol, idebenn te velem.
Ha lenne hozzá elegendő, és ütős fegyverem.
Bevetném, hogy elnyerjem e szív esszenciáját.
Hogy te legyél a földem, világom, tengerem.
S, hogy érted mondhassam el majd, lelkem utolsó imáját.
Olyan jó volna melletted, szeretni, s remélni.
Olyan hatalmas álom vagy, mit el nem érhetek.
Olyan szépen tudnék, veled, s rólad beszélni.
Hisz rajtad kívül jobbat-szebbet, nem kérnék, s kérhetek.
Olyan szép lenne szíved bugyra, szívemnek paplanján.
Értünk szólnának dallamok, és az apró neszek.
Szerelmed úgy káprázna, szerelmemnek lapján.
Hiszen, ha boldognak látlak, úgy én is az leszek
Ha a szerelmed leszek, vagy ha az vagyok...
Mutasd a dallamot, ahogy szólnak az angyalok.
Mutasd meg a szerelmet, hogy tudjam még létezik!
S hogy tudassam a szívemnek, nem hiába vérezik.
Ha a szerelmed lehetek, mutasd a világod!
Mutasd az eget, s az egész világot!
Mutasd meg a szépet, amiért érdemes még élni!
Miről írni tudnék könyvet, s miről érték még beszélni.
Kérlek mutasd meg, hogy nem hiába vártam!
Nem hiába szenvedtem, s nem hiába zártam.
Mutasd meg nekem, hogy érdemes nyitni feléd.
S ha méltó vagyok reád, a szívem teszem eléd.
Nem akarok már kóborolni, nem akarok már várni!
Veled szeretnék végre, a felhők felett szállni!
S ha mellettem döntesz, más útját te se kutasd.
Hiszen a szíved őrzöm, hát a szerelmed mutasd.
Ha nem is szerethetlek, ahogy te sem teheted,
akkor is mondd, s hitesd, hogy a szívemet szereted!
Hogy én vagyok az, aki te vagy énnekem,
mindegy, hogy átvágunk ezzel a törvényeken.
Mondd, hogy szeretsz engem, mert túl rövid az élet,
s majd mondom, hogy szeretlek, de úgy ahogyan éget.
Úgy ahogyan lángol, ahogy a viharok tombolnak,
s ahogy a napfény táncol, a hullámzó lomboknak.
Legyél nekem a gondolatok első festett képe,
a világunknak értelme, ékessége, szépe.
Legyél az, akiért a szívem majd kihasad,
s hitesd el velem azt, hogy neked van igazad.
Hitesd el, hogy a fájdalom csak előre visz s táplál,
ezerszer többet ér, a színlelt csábításnál.
Hitesd el velem, hogy minden fal mögött,
a plátói szerelmünk éled, s te hűen öntözöd.
Legyél nekem az, akiért van miért élni,
akiért írnom érdemes, s őszintén beszélni.
Akinek a lénye, hiába messzi álom,
akkor is szeretem, s örökké csodálom.
Legyél az aki vagy, kiért a szívem lángol,
s kiszakadhat olykor, a köré nőtt magányból.
Legyél egyetlen zászló, lelkem hegyének csúcsán!
S maradj amíg élek, a szerelmem, s a múzsám.
💗Az élet nekem te vagy💖
Az élet te vagy nekem,
nem csupán a mosoly, s nem csupán a könnyek.
Az a szép szerelem,
melyik léha s komoly, kiért íródnak a könyvek.
Nem tudom megadni, amit én szeretnék,
hisz létemnél több nem lehet.
De az aki én vagyok, aki tán lehetnék,
míg ez az élet megtart, addig úgy szeret.
Az ereimben a vér érted csörgedez,
ha szaggatva is tépi szívem szemfalát.
S nem tehet tönkre senki, csak ami tönkretesz,
hogy távol kerülsz tőlem, s a búcsút mondanád.
Hisz az élet nekem te vagy, s végtelenül,
szeretném fogni kezed, az életem végén.
A szívem nyitva áll, előtted védtelenül,
hisz melletted találtam meg, szerelmet s a békém.
hogy szeretni bírj.
De csak nézem az éveket,
s várok arra, hogy írj.""""""
💗💗💗💗💗💗
"Meg nem írt levél "
💕Meg nem írt levél💕 Egy levelet, ha írnék neked abban annyi lenne hogy; remélem vagyok annyira jó hozzád, ahogy megérdemled. Én itt vagyok...
-
💕Szerelmedről mesélni💕 Szerelmedről mesélni, szinte lehetetlen! Hiszen érthetetlen bennem is e kép. Inkább eléneklem, vagy talán lefeste...
-
💕Tavam 💕 Hámlik az arcomról, a fiatalság pora. Lehajtom fejem ahogy a terhek csüngenek. Gyűlnek a bajok, s a reményvesztés sora. De mégs...
-
....Ne szórakozz az 50 felettiekkel. ❗❗ Komolyan. Ők nem csak egy generáció – ők egy teljesen más túlélési faj. Kemények, mint az egyhetes...






















