💕Mijndörökké várlak💕
Fogalmad sincs milyen ritmust vett a szívem.
Nem tudhatod, hogyan, s még meddig teker.
Mindegy milyen formán, rombolom, vagy építem.
Remélem egyszer megérted, s neked is megfelel.
Hiszen nincsen olyan könyv, amit tele ne írnék.
Nincsen elég toll, kifejezzem: szeretlek!
Nincsen olyan tómeder, amit tele ne sírnék.
Ha nem láthatom fényét, szerelmes szemednek.
Fogalmad sincs mennyire, égett belém a neved.
Fogalmad sincs mennyire, vágyakozom utánad.
Nem érdekel ki gúnyol, nem érdekel ki nevet!
Lennék én a szíved burka, s lennék én a szárnyad.
Hiszen nincsen olyan álom, amiben ne volnál ott.
Nincsen olyan szerelmes dal, ahol ne hallanálak.
A szívem a kezedben, s a lelkemet formálod.
Én meg amíg kell, mindörökké várlak
Nem tudhatod, hogyan, s még meddig teker.
Mindegy milyen formán, rombolom, vagy építem.
Remélem egyszer megérted, s neked is megfelel.
Hiszen nincsen olyan könyv, amit tele ne írnék.
Nincsen elég toll, kifejezzem: szeretlek!
Nincsen olyan tómeder, amit tele ne sírnék.
Ha nem láthatom fényét, szerelmes szemednek.
Fogalmad sincs mennyire, égett belém a neved.
Fogalmad sincs mennyire, vágyakozom utánad.
Nem érdekel ki gúnyol, nem érdekel ki nevet!
Lennék én a szíved burka, s lennék én a szárnyad.
Hiszen nincsen olyan álom, amiben ne volnál ott.
Nincsen olyan szerelmes dal, ahol ne hallanálak.
A szívem a kezedben, s a lelkemet formálod.
Én meg amíg kell, mindörökké várlak
Szeptember 11.
💕💕💕💕💕
💕Melletted megpihenni💕
Néha megfordul a fejemben, hogy megfogalmazzam azt,
ami mosolyra húzza számat, s édes könnyeket fakaszt.
Lerajzolnám a csillagok fényét, s a végtelent,
hogy lásd a lelkem képletét, az általad védtelent.
Az érted szikrázó álmok halmazát,
s a dallamot mi lüktet bennem... bárcsak hallanád!
Néha lágyan, karomba fonnám lényedet,
ha tested, és lelked is vágyna rá, nem többet, csupán egy életet.
Szemed csillogásában, a szerelmet meglelném,
elmerülni csókjaidban, ha szeretnéd, szeretném.
Nem akarnék én mást, mint a mindened lenni.
Nem akarnék már mást, csak melletted megpihenn
Szeptember . 8.
💕💕💕💕💕
💕Napról-napra💕
Napról-napra elcsodálkozom,
hogy a világ változik, vagy te? Vagy én aki változom?
Hiszen ahogy láttalak tegnap, úgy ma már szebb lettél nekem.
S ahogy a holnap kúszik be a küszöbön, egy részed az életem.
Egy részed, s egy részem az életed, s akik vagyunk,
egymásban találtuk meg azt, amivel ezer szépet hagyunk.
Nem tudom mivel érdemeltem ki a léted, s hogy része lehetek annak.
De mióta ismerlek, kezdem érteni a szépet, s hogy boldog napok is vannak.
Nem szeretnék elszakadni tőled, csak átkarolni lágyan, amíg lehet.
Kitárni a szívem neked, s a lelkem titkait, ahogy ismerem, s ahogy már ismered.
Napról-napra elcsodálkozom,
tényleg elém sodort az élet? És tényleg! Hiszen lelkem társa lettél, s nem csak álmodom!
Szeptember 1.
Tudod én nem vagyok egy főnyeremény, s a szívem is sebes,
repedésekkel hasított, nem épp érdekes.
A testem és az arcom, amolyan átlagos,
a lelkemen a legtöbb ember, szimplán áttapos.
Sose volt rám büszke senki, s nincs is igen miért,
hisz nem tudok mit felmutatni, csak küzdök a semmiért.
De nagyon szeretnék megnyílni, s hogy tudd milyen vagyok,
szeretném, hogy belém láss, mielőtt meghalok.
Szeretném, hogy tudd, mit is érzek én,
s ha te is elmondanád, hidd el érteném.
Szeretném, hogy tudd, mi fáj olykor nekem,
s hogy miben lelek örömöt, s milyen az életem.
Hogy mi az ami bánt, s miért könnyezem,
s mi rejlik itt bennem, túl a könnyeken.
Nem vagyok egy főnyeremény, de neked adom magam,
hisz nélküled az életem, borús, és céltalan.
A tiéd ez a lélek, a tiéd mindenem,
s ha elfogadod tényleg, nem leszek nincstelen.
Odaadom magam, mert másnak nem való,
más kezében a szívem, lassulva elhaló.
Szeretném, hogy fogadj el, hogy szerethesselek,
s ha így se kellenék neked, inkább temessenek.
Látom a szemedben a szépet megtörötten,
ölelve rád hajolva, az ég kékét fölöttem.
A könnyeidben, minden fényét a mennynek,
minden egyes léptét, a kósza végtelennek.
Látom ahogy sírsz, ahogy magad maradnál,
hogy nem találod helyed, a kimondott szavaknál.
Ezer felé gurul szét, a jelen s vele minden,
hogy menekülnél messze el, akárhova innen.
Nem mondom, hogy ne sírj, mert tudom képtelen,
s tudom, ilyenkor a lélek, árva és védtelen.
Nem mondom, hogy elég, a fájó csipkefátyol,
csak ne kerülj el tőlem, végtelen messze-távol.
Ne takard az arcod, ne tagadd hogyha fáj,
ha szemed könnyeket szül, s megremeg a száj.
Én melletted vagyok, s melletted leszek,
nem szólok ha nem kell, és nem is kérdezek.
Magamba kérlellek csak, ne sírj mert fáj nekem,
hisz minden egyes könnyed, ugyanúgy érezem.
S bár levenni nem tudom, rólad a terheket,
de itt leszek míg érzed, a fájó perceket.
💕💕💕💕💕
💕Szánnál-e rám időt?💕
Szánnál-e rám egy percet, ha szívből, igazán kérlek?
Csak egy ártatlan mondat erejéig.
Mert évek óta várlak, vágyakozom, s nézlek,
az álmaim gyökerétől, a reményem velejéig.
Itt hagyott téli kabátodat, már nyáron is hordom,
izzana rajtam, de nincsen melegem.
Szívemet nevelgetem, s öntözöm fenn a holdon,
zordabbnál-zordabb, rút fagyos helyeken.
Szánnál-e rám egy napot, ha lélekszakadva kérlek?
Csak egy naplementének, tündöklő peremére.
Hol az éjjel a nappallal, szűken, de megférnek,
s felülnek a szikrázó, szerelem erejére.
Nyári vad forróságod, már télen is sokszor megkap,
lázba taszítana, s szinte beleégek.
Nincsen már múltam, s így már nem létezik tegnap,
ha a holnap távcsövébe, újra belenézek.
Szánnál-e rám egy életet, ha neked, s nekem lenne?
Álmodban lehetnék, örök hű szerepben?
Szerelmedként alkotnék, főszerepet benne,
s lehetnél te nékem, az örök szerelem.
Szánnál-e rám egy percet, ha szívből, igazán kérlek?
Csak egy ártatlan mondat erejéig.
Mert évek óta várlak, vágyakozom, s nézlek,
az álmaim gyökerétől, a reményem velejéig.
Itt hagyott téli kabátodat, már nyáron is hordom,
izzana rajtam, de nincsen melegem.
Szívemet nevelgetem, s öntözöm fenn a holdon,
zordabbnál-zordabb, rút fagyos helyeken.
Szánnál-e rám egy napot, ha lélekszakadva kérlek?
Csak egy naplementének, tündöklő peremére.
Hol az éjjel a nappallal, szűken, de megférnek,
s felülnek a szikrázó, szerelem erejére.
Nyári vad forróságod, már télen is sokszor megkap,
lázba taszítana, s szinte beleégek.
Nincsen már múltam, s így már nem létezik tegnap,
ha a holnap távcsövébe, újra belenézek.
Szánnál-e rám egy életet, ha neked, s nekem lenne?
Álmodban lehetnék, örök hű szerepben?
Szerelmedként alkotnék, főszerepet benne,
s lehetnél te nékem, az örök szerelem.
Augusztus .28.
💕💕💕💕💕
💕Fogadj el! 💕
Tudod én nem vagyok egy főnyeremény, s a szívem is sebes,
repedésekkel hasított, nem épp érdekes.
A testem és az arcom, amolyan átlagos,
a lelkemen a legtöbb ember, szimplán áttapos.
Sose volt rám büszke senki, s nincs is igen miért,
hisz nem tudok mit felmutatni, csak küzdök a semmiért.
De nagyon szeretnék megnyílni, s hogy tudd milyen vagyok,
szeretném, hogy belém láss, mielőtt meghalok.
Szeretném, hogy tudd, mit is érzek én,
s ha te is elmondanád, hidd el érteném.
Szeretném, hogy tudd, mi fáj olykor nekem,
s hogy miben lelek örömöt, s milyen az életem.
Hogy mi az ami bánt, s miért könnyezem,
s mi rejlik itt bennem, túl a könnyeken.
Nem vagyok egy főnyeremény, de neked adom magam,
hisz nélküled az életem, borús, és céltalan.
A tiéd ez a lélek, a tiéd mindenem,
s ha elfogadod tényleg, nem leszek nincstelen.
Odaadom magam, mert másnak nem való,
más kezében a szívem, lassulva elhaló.
Szeretném, hogy fogadj el, hogy szerethesselek,
s ha így se kellenék neked, inkább temessenek.
Augusztus .24.
💕💕💕💕💕
💕Szerelmedről mesélni💕
Szerelmedről mesélni, szinte lehetetlen!
Hiszen érthetetlen bennem is e kép.
Inkább eléneklem, vagy talán lefestem.
De szavakba önteni... nem! Azt semmiképp!
S ha énekelni tudnék, vagy talán festeni,
megnyílna az égbolt a dallamom alatt.
Újabb szín születne, mi oly szép, s mesteri,
hogy mind ki látta, s hallotta, örökre megmaradt.
Szerelmedről mesélni, kiváltságossá emel.
Körbe ölel mindent, mint égi lágy selyem.
Büszkeséggel tölt el, és dús reményt lehel.
Hiszen a te szerelmedben, nekem lett helyem.
Szerelmedről mesélni, szinte lehetetlen!
Hiszen érthetetlen bennem is e kép.
Inkább eléneklem, vagy talán lefestem.
De szavakba önteni... nem! Azt semmiképp!
S ha énekelni tudnék, vagy talán festeni,
megnyílna az égbolt a dallamom alatt.
Újabb szín születne, mi oly szép, s mesteri,
hogy mind ki látta, s hallotta, örökre megmaradt.
Szerelmedről mesélni, kiváltságossá emel.
Körbe ölel mindent, mint égi lágy selyem.
Büszkeséggel tölt el, és dús reményt lehel.
Hiszen a te szerelmedben, nekem lett helyem.
Augusztus .23.
💕💕💕💕💕
💕Amíg itt vagy velem💕
Nem is tudod mit jelent az, hogy mellettem alszol el,
hogy az idő vaskos foga, veled együtt majszol el.
Csak nézem ahogy nézed, a könyvbe írt életet,
s érzem azt, hogy érzed, őrzöm a fényedet.
Amíg itt vagy mellettem, nincs bűn se félelem,
az élet vagy nekem, s nekem az életem.
Amíg itt vagy mellettem, a holnap reménnyel él,
amíg együtt vagyunk, remény mesét regél.
Nem is tudod mit jelent, hogy hozzám beszélsz s nevetsz,
nem is tudod milyen jó, hogy szeretlek és szeretsz.
Te vagy a mindenem, s minden feladatom,
te lettél a célom, s én a rabod szabadon.
Amíg itt vagy mellettem, a könnyek léte édes,
amíg itt vagy velem, a szótlanság beszédes.
Amíg velem maradsz, a nehéz se lesz nehéz,
hisz veled vagyok boldog, veled vagyok egész.
Nem is tudod mit jelent az, hogy mellettem alszol el,
hogy az idő vaskos foga, veled együtt majszol el.
Csak nézem ahogy nézed, a könyvbe írt életet,
s érzem azt, hogy érzed, őrzöm a fényedet.
Amíg itt vagy mellettem, nincs bűn se félelem,
az élet vagy nekem, s nekem az életem.
Amíg itt vagy mellettem, a holnap reménnyel él,
amíg együtt vagyunk, remény mesét regél.
Nem is tudod mit jelent, hogy hozzám beszélsz s nevetsz,
nem is tudod milyen jó, hogy szeretlek és szeretsz.
Te vagy a mindenem, s minden feladatom,
te lettél a célom, s én a rabod szabadon.
Amíg itt vagy mellettem, a könnyek léte édes,
amíg itt vagy velem, a szótlanság beszédes.
Amíg velem maradsz, a nehéz se lesz nehéz,
hisz veled vagyok boldog, veled vagyok egész.
Augusztus 4.
💕💕💕💕💕
💕Ne sírj!💕
Látom a szemedben a szépet megtörötten,
ölelve rád hajolva, az ég kékét fölöttem.
A könnyeidben, minden fényét a mennynek,
minden egyes léptét, a kósza végtelennek.
Látom ahogy sírsz, ahogy magad maradnál,
hogy nem találod helyed, a kimondott szavaknál.
Ezer felé gurul szét, a jelen s vele minden,
hogy menekülnél messze el, akárhova innen.
Nem mondom, hogy ne sírj, mert tudom képtelen,
s tudom, ilyenkor a lélek, árva és védtelen.
Nem mondom, hogy elég, a fájó csipkefátyol,
csak ne kerülj el tőlem, végtelen messze-távol.
Ne takard az arcod, ne tagadd hogyha fáj,
ha szemed könnyeket szül, s megremeg a száj.
Én melletted vagyok, s melletted leszek,
nem szólok ha nem kell, és nem is kérdezek.
Magamba kérlellek csak, ne sírj mert fáj nekem,
hisz minden egyes könnyed, ugyanúgy érezem.
S bár levenni nem tudom, rólad a terheket,
de itt leszek míg érzed, a fájó perceket.
Augusztus 2.
💕💕💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése