💕A LÉLEK MACSKAKÖVÉN💕
֎
Mondd, mennyiszer mondtam el
neked kedvesem: Bennem a tűz
lángja érted miként hevít-lobog?
Mint a viharos szélben nyűtt zászló
fenn az égen, szívem úgy repes
teérted, ahogy tán te értem.
Kérdéseim közt a szíved
válaszában hallom: Minden miértem,
benne felejtve kínzó bánatom, -
Míg a hozzám érkező lépteid, a lélek
macskakövén, csak nekem kopog.
֎
Mondd, mennyiszer mondtam el
neked kedvesem: Múló éjszakákban
ébredő hajnali pírra várva?
Láncot vetve földre, béklyóitól
szabadul a szerelem, csupán egy lakat
marad hátra, ölelő karjaimba zárva:
Te bennem, Én benned, így vagyunk
egyek; Te+Én. Holdfényes éjszakákon
égő mécses, a csillagporok tengerén:
Ahonnan labirintusba vezet a szív,
kiútját nem találva. - -
֎
Mondd, mennyiszer mondtam el
neked kedvesem - Veled a nappal,
a szikrázó napsütésben: Örök nyár?
Amit az esti tavasszal hűsít arcomon
a lágy szellő, ahogy verejtékem
szárítja fel csókjaival a napsugár -
Felhőket kergetve messze el. Engem
éltető anyaföld vagy; ahol friss lombja
zöld a fáknak, szemeket gyógyító ír.
Ahol édes csókja szádnak íze méz,
nélküled a lét, néma sír. - -
֎
Mondd, mennyiszer mondtam el
neked kedvesem: Bennem a tűz
lángja érted miként hevít-lobog?
Amíg én minden nappal-éjjel
tanúbizonyságom teszem, addig
téged tőlem, se távolság, se szív
nem vesz el. Csak hinni kell
a szívnek, mert ha már benne
sem hiszel, hiába mondanám
újra és újra: - Csak velem létezel!
És a holnapi ébredéssel érkező
lépteim sem hallhatod, ahogy
a szív a szívvel együtt andalog,
hozzád sietve a lélek macskakövén,
amely hangosan, csak neked kopog...
Varjú Zoltán
Május 18.
💕💕💕💕💕