"A LÉLEK MACSKAKÖVÉN "

 

💕A LÉLEK MACSKAKÖVÉN💕

֎

Mondd, mennyiszer mondtam el

neked kedvesem: Bennem a tűz

lángja érted miként hevít-lobog?

Mint a viharos szélben nyűtt zászló

fenn az égen, szívem úgy repes

teérted, ahogy tán te értem.

Kérdéseim közt a szíved

válaszában hallom: Minden miértem,

benne felejtve kínzó bánatom, -

Míg a hozzám érkező lépteid, a lélek

macskakövén, csak nekem kopog.

֎

Mondd, mennyiszer mondtam el

neked kedvesem: Múló éjszakákban

ébredő hajnali pírra várva?

Láncot vetve földre, béklyóitól

szabadul a szerelem, csupán egy lakat

marad hátra, ölelő karjaimba zárva:

Te bennem, Én benned, így vagyunk

egyek; Te+Én. Holdfényes éjszakákon

égő mécses, a csillagporok tengerén:

Ahonnan labirintusba vezet a szív,

kiútját nem találva. - -

֎

Mondd, mennyiszer mondtam el

neked kedvesem - Veled a nappal,

a szikrázó napsütésben: Örök nyár?

Amit az esti tavasszal hűsít arcomon

a lágy szellő, ahogy verejtékem

szárítja fel csókjaival a napsugár -

Felhőket kergetve messze el. Engem

éltető anyaföld vagy; ahol friss lombja

zöld a fáknak, szemeket gyógyító ír.

Ahol édes csókja szádnak íze méz,

nélküled a lét, néma sír. - -

֎

Mondd, mennyiszer mondtam el

neked kedvesem: Bennem a tűz

lángja érted miként hevít-lobog?

Amíg én minden nappal-éjjel

tanúbizonyságom teszem, addig

téged tőlem, se távolság, se szív

nem vesz el. Csak hinni kell

a szívnek, mert ha már benne

sem hiszel, hiába mondanám

újra és újra: - Csak velem létezel!

És a holnapi ébredéssel érkező

lépteim sem hallhatod, ahogy

a szív a szívvel együtt andalog,

hozzád sietve a lélek macskakövén,

amely hangosan, csak neked kopog...

Varjú Zoltán 

Május 18.

💕💕💕💕💕