💕Ketten egy perc egyedül💕
Minden izom megfeszül;
ketten egy perc egyedül.
Némán ülsz és elhajolsz,
hulló könnyekel rajzolsz.
Fájó csendben alszom el;
én nem hiszek, te nem hiszel,
és nem is nézünk egymásra,
nem is szólunk, hogy hátha
van remény még belőlünk,
egy utolsó bort kitöltünk.
Szádhoz emeled, meglesel
reménykedő tekintettel.
Közel húzlak, hiányzol:
fussunk ki a Világból
Egy percnyi élet nélküled
az olyan, mint a szürkület.
Szemeimmel kereslek
és üvöltöm, hogy szeretlek,
mert mindig így volt, így marad;
nem épülnek körénk falak
de ha így is lenne, átjutnék
mert te vagy nekem a menedék
és nyugtomat csak úgy lelem
ha te vagy mindig itt velem.
Bennem az Otthon tőled szép,
jobbat, többet nem is kívánnék.
Így forrt össze a szívünk:
csakis egymást szeressük.
Papp Ádám
💕💕💕💕💕
.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése