💕Legyél a létezésem!💕
Minden éjjel álmodom veled,
sóhajtva ébred az éjszakai csend.
Szeretném, ha itt lennél, s nem csupán képzelet.
Az érzéseim nem tudom elfojtani bent.
Napközben csak bambulok, arcomon a vágy.
Néha persze mosolyt csal a szemeimre.
Hisz elképzelem, hogy itt vagy, s a csókod olyan lágy,
hogy gyógyírt sző a szívemre, s a szerzett sebeimre.
Azt kívánom minden percben, hogy a távolság elszálljon!
Itt legyél mellettem, maradj életem része.
Karjaid börtöne, rabul ejtve zárjon.
Te legyél a létezésem, s a szívemnek egésze.
S ha itt leszel majd tényleg, mellettem, és végleg.
Engedd, hogy néha fogjam, a szíved és a kezed.
A szerelem lángja, teret ad az égnek.
S majd bebizonyítom, hogy én születtem neked.
November 26.
💕💕💕
💕Nem tudom, hogy mondjam el...!?💕
Nem tudom, hogy mondjam el, hogy kincset ér a lelked...!?
Minden szóból kifogytam, kiszáradt a szám.
Látom ahogy a szíved, ridegen ledermed.
De valahogy a szép szavaid, eljutnak hozzám.
Érzem azt az ölelést, amit kaptam tőled.
Hallom azt a hangot, mi belőled dalol.
Hidd el nem szándékozom, eltűnni előled!
Amíg azt nem kéred, s belőlem olvasol.
Én látom milyen szép vagy, és látom milyen ember.
Én sejtem milyen nehéz, az út amin most jársz.
Hiába a tekinteted, üres égi tenger.
Melegszik a szivem, mikor karodba zársz.
Bárcsak lenne egy perc, hogy a szememmel láthass.
Hogy tudd, hogy nézek rád, milyen csoda vagy nekem.
Tudd, hogy számíthatsz rám, akkor is ha fáradsz.
Bárcsak éreznéd a szívem, mikor ott vagy velem.
Nem tudom, hogy mondjam el, amit tudnod kéne...!?
Hogy fantasztikus ember vagy, érezlek s értelek!
Ne adj fel minden álmot, kérlek szépen még ne!
Nem tudom, hogy mondjam el, de megszerettelek!
November . 21.
💕💕💕
💕Inkább semmim se legyen..💕.
Inkább semmim se legyen, de te legyél,
csak te legyél énnekem.
Bűneimben is maradj velem, mint vádlevél,
életfogytig legyél, a bírság az életem.
Inkább semmim se legyen, s esőben,
viharban ázzak érted el.
De szorítsd a lelkem, szívem, s kezem erősen,
míg én is szívedbe érve érlek el.
Inkább semmim se legyen, csak szeress,
szeress ahogy téged én szeretlek.
Szemeddel mosolyogj, lelkeddel nevess,
s vezess világodba, hol boldoggá tehetlek.
Inkább semmim se legyen, csak szívem,
mi még dobog, érted tegye.
Viszonzottan, szerelemmel híven,
s a magány feledett özvegye.
Mert ha szeretsz ahogy vagyok, s így maradnál velem,
én úgy veled lennék boldog, mert veled megvan mindenem.
November 18-
💕💕💕
💕Maradj a múzsám!💕
Ha nem is szerethetlek, ahogy te sem teheted,
akkor is mondd, s hitesd, hogy a szívemet szereted!
Hogy én vagyok az, aki te vagy énnekem,
mindegy, hogy átvágunk ezzel a törvényeken.
Mondd, hogy szeretsz engem, mert túl rövid az élet,
s majd mondom, hogy szeretlek, de úgy ahogyan éget.
Úgy ahogyan lángol, ahogy a viharok tombolnak,
s ahogy a napfény táncol, a hullámzó lomboknak.
Legyél nekem a gondolatok első festett képe,
a világunknak értelme, ékessége, szépe.
Legyél az, akiért a szívem majd kihasad,
s hitesd el velem azt, hogy neked van igazad.
Hitesd el, hogy a fájdalom csak előre visz s táplál,
ezerszer többet ér, a színlelt csábításnál.
Hitesd el velem, hogy minden fal mögött,
a plátói szerelmünk éled, s te hűen öntözöd.
Legyél nekem az, akiért van miért élni,
akiért írnom érdemes, s őszintén beszélni.
Akinek a lénye, hiába messzi álom,
akkor is szeretem, s örökké csodálom.
Legyél az aki vagy, kiért a szívem lángol,
s kiszakadhat olykor, a köré nőtt magányból.
Legyél egyetlen zászló, lelkem hegyének csúcsán!
S maradj amíg élek, a szerelmem, s a múzsám.
November 14.
💕💕💕
💕Mellette maradni💕
Úgy érzem végre enyém lett, az írásomban élő.
Reménytelen kutakodó, szerelmet ígérő.
Szavak várának lakója, értelmének éke.
A megfáradt lelkemnek, pihentető széke.
Olyan mintha a viharokat, a nap kisérné csendre.
Olyan mintha a szívem romját, ő intené rendre.
Szigorú, ám úgy ölel, hogy elolvad a testem.
Olyan mintha szólna hozzám, hogy tudjam: Őt kerestem!
Úgy érzem most az övé vagyok, s a felkínált énem.
Kezdhet vele akármit, nincs nagyon mitől félnem.
Mert elvesztem már minden évben, csak vegetál a szív.
A testem már a lelkemmel, folytonos harcot vív.
De most valahogy éltető, amitől menekültem.
Most valahogy nyugtató, ahova kerültem.
Jó volna végre átadni, a teljes magam, érte.
Jó volna végre megpihenni, hogy tudjam, most megérte.
Nyugodt vagyok mellette, s a nyugalmamat ontom.
A körém épült falakat, szépen lassan lebontom.
Félelmében a szívem folyton, el akar szaladni.
De most nem akarnék semmi mást, csak mellette maradni.
November 13.
💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése