💕Érezlek!💕
Némán tűröm az éveket, amíg az arcod látomás,
amíg a csend egy cella mögött, fogva tart.
Képzeletben persze már, feléget úgy a lángolás,
hogy minden egyes szívverésem, a hullámoknak sziklapart.
Nem jössz, nem látsz, nem beszélsz,
nem hallasz meg ha kérdezlek.
Hogy merre vagy, vagy merre élsz,
nem tudom, de érezlek.
Addig némán tűröm az éveket, amiben rólad álmodom.
Amiben szembe nézek még, ezeregynyi csatával.
Lépjünk be a valóságba, egyszer túl az álmokon.
Találj rám, vagy halj meg velem, s a csended vigyen magával.
December 11.
💕💕💕💕💕

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése