💕Váratlan fordulat💕
Ott volt az az este, amikor megláttalak.
Ott volt az az este, mikor megismertél engem.
Mikor a pillanat szép percei, magával rántanak.
S a szerelem lépcsőfokán, leülve töprengem.
A hetek tova szállnak, a csoda megmarad.
A csoda ami te vagy, az ajándék nekem.
Hidd el soha többet, nem leszel egymagad.
Mert őrzöm ezt a kincset, mit még meg kell értenem.
Meg kell értenem azt, azt hogy egyre jobban.
Egyre jobban érezlek, közel magamhoz.
Virágzol mint a kaktusz, itt az ablakomban.
Hiába távolodsz tőlem, úgy láncolsz magadhoz.
Mentő öv vagy nekem, lelkem kapaszkodója.
A legjobb dolog ami, történhetett velem.
Bármennyi idő is jut, hajlok én a szóra.
Amíg te szavalod, lelkemnek védelem.
Úgy néz ki van még álom, ami valós lehet.
Van még olyan pillantás, amiben elveszek.
Van még olyan szerelem, aki még úgy szeret.
Őrülten, vagy unalmasan, nincsenek jelmezek.
Bárhogy volt, a menekülés nem jutott eszünkbe.
Magamnak akarlak, te meg magadnak.
A fordulatok váratlanul, jönnek az èletünkbe.
És csak remélni tudom, hogy itt is maradnak.
Július 31.
💕💕💕💕💕
Ott vagyok, ahol velem vagy!
Ott vagyok a szemedben, az az apró fénytörés,
mi szerelmet varázsol, fakó kételyekkel.
Mosolyodba görbülő, idilli rejtőzködés,
szuszogásod díszletében, mézédes neszekkel.
Ott vagyok a tenyeredben, ahogy én is hordalak,
ahogy én magasztalom, ékes mivoltodat.
Elraboltad rég a lelkem, s lelkeden raboltalak,
viselném a jót, s a rosszat, viselném gondodat.
Ott vagyok a dallamokban, a kettőnk közös dallamán,
nem nyugszik a szerelemünk, minket soha el nem hagy.
Érezném a csókod, szavad örökkön hallanám,
mert ott vagyok én igazán, ahol te is velem vagy.
Július 28.
Ott vagyok a szemedben, az az apró fénytörés,
mi szerelmet varázsol, fakó kételyekkel.
Mosolyodba görbülő, idilli rejtőzködés,
szuszogásod díszletében, mézédes neszekkel.
Ott vagyok a tenyeredben, ahogy én is hordalak,
ahogy én magasztalom, ékes mivoltodat.
Elraboltad rég a lelkem, s lelkeden raboltalak,
viselném a jót, s a rosszat, viselném gondodat.
Ott vagyok a dallamokban, a kettőnk közös dallamán,
nem nyugszik a szerelemünk, minket soha el nem hagy.
Érezném a csókod, szavad örökkön hallanám,
mert ott vagyok én igazán, ahol te is velem vagy.
Július 28.
💕💕💕💕💕
Lelked hegedűjén
Szeretnélek látni, ahogy senki más.
Szeretném a lelkedet feltérképezni.
S ha nem járnék sikerrel, nem te vagy hibás!
Nekem kell megtanulni, a szívhangod érezni.
Szeretnélek megismerni, hogy tudjam kit szeressek.
Én is itt vagyok, mert kellek mindehhez.
A lelked lesz a vásznam, s a szívemmel kell fessek.
Dallamosan, s szépen, suttogva mind e nesz.
Minden szavam ringat, ahogy rezdül a húrod.
A lelked hegedűjén, veled játszanék.
Vigyázok a lényedre, ha a szívemet is szúrod.
Hisz lebegő lényemben, csak veled látszanék.
Szeretnélek magamnak, ha nem túl nagy e álom.
A lelkem udvarába betekinthetnél.
Úgyis ezt szeretnéd, én meg jobban várom.
Megágyaztam itt neked, ha bele pihennél.
S ha lehunyod a szemed, miután megszerettél.
Addig aludj velem, míg érzed a lelkemen.
Hogy beletekertelek, s a rabod rabja lettél.
Én meg ott pihenek, szíveden, s kebleden.
Július 24.
Szeretnélek látni, ahogy senki más.
Szeretném a lelkedet feltérképezni.
S ha nem járnék sikerrel, nem te vagy hibás!
Nekem kell megtanulni, a szívhangod érezni.
Szeretnélek megismerni, hogy tudjam kit szeressek.
Én is itt vagyok, mert kellek mindehhez.
A lelked lesz a vásznam, s a szívemmel kell fessek.
Dallamosan, s szépen, suttogva mind e nesz.
Minden szavam ringat, ahogy rezdül a húrod.
A lelked hegedűjén, veled játszanék.
Vigyázok a lényedre, ha a szívemet is szúrod.
Hisz lebegő lényemben, csak veled látszanék.
Szeretnélek magamnak, ha nem túl nagy e álom.
A lelkem udvarába betekinthetnél.
Úgyis ezt szeretnéd, én meg jobban várom.
Megágyaztam itt neked, ha bele pihennél.
S ha lehunyod a szemed, miután megszerettél.
Addig aludj velem, míg érzed a lelkemen.
Hogy beletekertelek, s a rabod rabja lettél.
Én meg ott pihenek, szíveden, s kebleden.
Július 24.
💕💕💕💕💕
Maradj még
Már rég elhagyhattál volna, de te itt maradtál.
Már rég lemondott volna más, de te mégis esélyt adtál.
Már én se tudom merre lennék, a zűrös életemmel.
Már rég ott hagyott volna más, tele félelemmel.
Már rég menekülne aki lát.... bele lát az életembe.
Rég elveszett volna más, ebbe az érzelembe.
Már én se tudom mi a baj, a szívemmel és velem.
Már rég nem tudnám merre jár, a szebbik-jobbik felem.
Már rég egyedül lennék, mert bízni félek én.
De melletted érzem talán, mennyit érek én.
Más már itt se lenne, elillant volna rég.
De te kitartasz mellettem, talán sokáig még.
Már rég elhagyhattál volna, de te itt maradtál.
Kicsit újjá születtél, kicsit bele haltál.
Már rég elhagyott volna más, de fogom még a kezed.
Mert itt vagy még mellettem, ahogy én is veled.
Július 22.
Már rég elhagyhattál volna, de te itt maradtál.
Már rég lemondott volna más, de te mégis esélyt adtál.
Már én se tudom merre lennék, a zűrös életemmel.
Már rég ott hagyott volna más, tele félelemmel.
Már rég menekülne aki lát.... bele lát az életembe.
Rég elveszett volna más, ebbe az érzelembe.
Már én se tudom mi a baj, a szívemmel és velem.
Már rég nem tudnám merre jár, a szebbik-jobbik felem.
Már rég egyedül lennék, mert bízni félek én.
De melletted érzem talán, mennyit érek én.
Más már itt se lenne, elillant volna rég.
De te kitartasz mellettem, talán sokáig még.
Már rég elhagyhattál volna, de te itt maradtál.
Kicsit újjá születtél, kicsit bele haltál.
Már rég elhagyott volna más, de fogom még a kezed.
Mert itt vagy még mellettem, ahogy én is veled.
Július 22.
💕💕💕💕💕
Szeress... vagy ne!
Szeress! Ahogy engedi a helyzeted, s a valóság.
Szeress! Mert porban kuszok én, de a lelkem tiszta jóság.
Szeress! Hiszen az idő most húzott feléd.
Szeress akkor is, és úgy... ha nem is értenéd.
Mert érteni nem kell, csak szeretni, és élni!
Érteni ráér majd, ha nehéz már beszélni!
Ha a szív szavakat akaszt, és gátol.
Akkor így, vagy úgy, de minden megy magától.
Szeress!... Vagy ha nem megy, ne tedd!
Karodba végy, vagy tiporj el szótlan.
Bárhogy is lesz, de én az életed....
Egyszer az életed része voltam...
Július 21.
Szeress! Ahogy engedi a helyzeted, s a valóság.
Szeress! Mert porban kuszok én, de a lelkem tiszta jóság.
Szeress! Hiszen az idő most húzott feléd.
Szeress akkor is, és úgy... ha nem is értenéd.
Mert érteni nem kell, csak szeretni, és élni!
Érteni ráér majd, ha nehéz már beszélni!
Ha a szív szavakat akaszt, és gátol.
Akkor így, vagy úgy, de minden megy magától.
Szeress!... Vagy ha nem megy, ne tedd!
Karodba végy, vagy tiporj el szótlan.
Bárhogy is lesz, de én az életed....
Egyszer az életed része voltam...
Július 21.
💕💕💕💕💕
Mellette maradni
Úgy érzem végre enyém lett, az írásomban élő.
Reménytelen kutakodó, szerelmet ígérő.
Szavak várának lakója, értelmének éke.
A megfáradt lelkemnek, pihentető széke.
Olyan mintha a viharokat, a nap kisérné csendre.
Olyan mintha a szívem romját, ő intené rendre.
Szigorú, ám úgy ölel, hogy elolvad a testem.
Olyan mintha szólna hozzám, hogy tudjam: Őt kerestem!
Úgy érzem most az övé vagyok, s a felkínált énem.
Kezdhet vele akármit, nincs nagyon mitől félnem.
Mert elvesztem már minden évben, csak vegetál a szív.
A testem már a lelkemmel, folytonos harcot vív.
De most valahogy éltető, amitől menekültem.
Most valahogy nyugtató, ahova kerültem.
Jó volna végre átadni, a teljes magam, érte.
Jó volna végre megpihenni, hogy tudjam, most megérte.
Nyugodt vagyok mellette, s a nyugalmamat ontom.
A körém épült falakat, szépen lassan lebontom.
Félelmében a szívem folyton, el akar szaladni.
De most nem akarnék semmi mást, csak mellette maradni.
Július 16.
Úgy érzem végre enyém lett, az írásomban élő.
Reménytelen kutakodó, szerelmet ígérő.
Szavak várának lakója, értelmének éke.
A megfáradt lelkemnek, pihentető széke.
Olyan mintha a viharokat, a nap kisérné csendre.
Olyan mintha a szívem romját, ő intené rendre.
Szigorú, ám úgy ölel, hogy elolvad a testem.
Olyan mintha szólna hozzám, hogy tudjam: Őt kerestem!
Úgy érzem most az övé vagyok, s a felkínált énem.
Kezdhet vele akármit, nincs nagyon mitől félnem.
Mert elvesztem már minden évben, csak vegetál a szív.
A testem már a lelkemmel, folytonos harcot vív.
De most valahogy éltető, amitől menekültem.
Most valahogy nyugtató, ahova kerültem.
Jó volna végre átadni, a teljes magam, érte.
Jó volna végre megpihenni, hogy tudjam, most megérte.
Nyugodt vagyok mellette, s a nyugalmamat ontom.
A körém épült falakat, szépen lassan lebontom.
Félelmében a szívem folyton, el akar szaladni.
De most nem akarnék semmi mást, csak mellette maradni.
Július 16.
💕💕💕💕💕
Bárcsak
Bárcsak méltó lennék arra, hogy vele lehessek.
Bárcsak méltó lennék rá, hogy ne veszítsem el.
Azt aki tán szeretne, s én is szeressek.
Bárcsak méltó lehetnék, hogy az esélyt ne hintsem el.
Bárcsak ott lenne a lelkem, ahol a testem is.
Bárcsak úgy dobogna a szívem, ahogy kellene.
Bárcsak úgy nyerhetnék egyszer, ahogy vesztek is.
Bárcsak pont az eszem, ne tenne ellene.
Bárcsak jobban lennék, vagy ha nem, hát ne legyek.
Ne lennék az aki, ezerszer útra kel.
Bárcsak a boldogság előtt, ne állnának hegyek.
Végre meggyógyulhatnék, vagy gyorsan múljak el.
Július 15.
Bárcsak méltó lennék arra, hogy vele lehessek.
Bárcsak méltó lennék rá, hogy ne veszítsem el.
Azt aki tán szeretne, s én is szeressek.
Bárcsak méltó lehetnék, hogy az esélyt ne hintsem el.
Bárcsak ott lenne a lelkem, ahol a testem is.
Bárcsak úgy dobogna a szívem, ahogy kellene.
Bárcsak úgy nyerhetnék egyszer, ahogy vesztek is.
Bárcsak pont az eszem, ne tenne ellene.
Bárcsak jobban lennék, vagy ha nem, hát ne legyek.
Ne lennék az aki, ezerszer útra kel.
Bárcsak a boldogság előtt, ne állnának hegyek.
Végre meggyógyulhatnék, vagy gyorsan múljak el.
Július 15.
💕💕💕💕💕
Közel hozzád
Olyan közel vagyok, amennyire tudok.
Én megtettem mindent, hogy megpillantsalak.
Hogy a szemedbe nézve, szerelmet koldulok.
És jusson nekem belőled, egy apró falat.
Sebesen feléd tartva, meglendül az óra.
Szinte fel se fogom, hogy előtted leszek.
Megszédülök tőled, és olvadok a szóra.
Levegőt eléd állva, szinte alig veszek.
Szembe a törvényekkel, és a józan ésszel.
Lehet rossz döntést hoznék, s talán te is meghoznád.
De itt leszek elötted, remélem nem mész el.
Hisz miattad kerültem, ennyire közel hozzád.
Július 14.
Olyan közel vagyok, amennyire tudok.
Én megtettem mindent, hogy megpillantsalak.
Hogy a szemedbe nézve, szerelmet koldulok.
És jusson nekem belőled, egy apró falat.
Sebesen feléd tartva, meglendül az óra.
Szinte fel se fogom, hogy előtted leszek.
Megszédülök tőled, és olvadok a szóra.
Levegőt eléd állva, szinte alig veszek.
Szembe a törvényekkel, és a józan ésszel.
Lehet rossz döntést hoznék, s talán te is meghoznád.
De itt leszek elötted, remélem nem mész el.
Hisz miattad kerültem, ennyire közel hozzád.
Július 14.
💕💕💕💕💕
Hogy lehetsz ilyen szép?
Hogy lehetsz ilyen fényes csillag, a fekete égen?
Hogy lehetsz ilyen káprázat, mi kézzel fogható?
Olyan mintha te lennél, akit várok már régen.
Neked ez a szív itt bent, szabadon lopható!
Hogy lehetsz ilyen gyönyörű, ilyen vonzó álom?
Hogy lehet olyan mosolyod, hogy beleszédülök?
Olyan mintha miattad, érdemes lenne várnom.
Addig meg szépen csendben, rímeket szülök.
Hogy lehetsz ilyen ritka kincs, ebben a világban?
Hogy lehetsz a fejemben, egy örök álomkép?
Miért látlak az esőben, a hóban, és a nyárban?
Hogy lehetsz ilyen ragyogó, hogy lehetsz ilyen szép?
Július 9.
Hogy lehetsz ilyen fényes csillag, a fekete égen?
Hogy lehetsz ilyen káprázat, mi kézzel fogható?
Olyan mintha te lennél, akit várok már régen.
Neked ez a szív itt bent, szabadon lopható!
Hogy lehetsz ilyen gyönyörű, ilyen vonzó álom?
Hogy lehet olyan mosolyod, hogy beleszédülök?
Olyan mintha miattad, érdemes lenne várnom.
Addig meg szépen csendben, rímeket szülök.
Hogy lehetsz ilyen ritka kincs, ebben a világban?
Hogy lehetsz a fejemben, egy örök álomkép?
Miért látlak az esőben, a hóban, és a nyárban?
Hogy lehetsz ilyen ragyogó, hogy lehetsz ilyen szép?
Július 9.
💕💕💕💕💕
Bennem ég!
A számon ég a szó, mit a szíved falna fel.
S ha nem jön az a szó, a szívem halna el.
A számon ég a csók, mi a szád felé terel.
A szívemen az érzés, mi szerelmet felel.
Kezemben a kezed, jövőt fognak át.
Együtt nyitjuk majd ki, a jövő ablakát.
S ha szádon ég a szó, mit nekem szegezel.
Leszek aki hallgat, hogyha a hang leszel.
Mert szívemen még ég, az hogy vagy nekem.
S az aki én vagyok, szívedhez szegezem.
Mert bennem ég a tűz, s ezt hozzád terelem.
Hisz érted lobbant lángra, itt bent a szerelem.
Július 2.
A számon ég a szó, mit a szíved falna fel.
S ha nem jön az a szó, a szívem halna el.
A számon ég a csók, mi a szád felé terel.
A szívemen az érzés, mi szerelmet felel.
Kezemben a kezed, jövőt fognak át.
Együtt nyitjuk majd ki, a jövő ablakát.
S ha szádon ég a szó, mit nekem szegezel.
Leszek aki hallgat, hogyha a hang leszel.
Mert szívemen még ég, az hogy vagy nekem.
S az aki én vagyok, szívedhez szegezem.
Mert bennem ég a tűz, s ezt hozzád terelem.
Hisz érted lobbant lángra, itt bent a szerelem.
Július 2.
💕💕💕💕💕
Még mindig
Azt hiszem még írhatnék, ha rólad volna szó.
S valamiben bízhatnék, ha volna olyan jó.
Még mindig te vagy verseim mozgatórugója.
S a magam felé leskelődő, lelkem befordulója.
Még mindig rólad szól, ha szól még valami.
S ha szóra bírhatnám magam, tudnád azt ami.
Tudnád azt amit, ami még bennem ég.
Felemészt itt bent mindent, s ott már kialudt rég.
Mert olykor összeforrna, s néha szakadozva tép.
Azóta oszladozva, szalad minden szép.
Még mindig rólad írok, ha írhatnék, s ha nem.
Még mindig sorok közt van, pár kósza érzelem.
Még mindig nem emlékszel, vagy inkább, már nem.
Még mindig itt ül bennem, egy tonna érzelem.
S ha rólad írhatnék, amit megteszek!
A hangszálaim, s tollam mögött, a kezem megremeg.
A hangom elcsuklik, a szívem kiszakad.
Az érzelmim tömkelege, némán kiszalad.
S egyben vagyok még, egy picit nyitott szemmel.
Szembe az érzelmekkel, s a régi szerelemmel.
Július 1.
Azt hiszem még írhatnék, ha rólad volna szó.
S valamiben bízhatnék, ha volna olyan jó.
Még mindig te vagy verseim mozgatórugója.
S a magam felé leskelődő, lelkem befordulója.
Még mindig rólad szól, ha szól még valami.
S ha szóra bírhatnám magam, tudnád azt ami.
Tudnád azt amit, ami még bennem ég.
Felemészt itt bent mindent, s ott már kialudt rég.
Mert olykor összeforrna, s néha szakadozva tép.
Azóta oszladozva, szalad minden szép.
Még mindig rólad írok, ha írhatnék, s ha nem.
Még mindig sorok közt van, pár kósza érzelem.
Még mindig nem emlékszel, vagy inkább, már nem.
Még mindig itt ül bennem, egy tonna érzelem.
S ha rólad írhatnék, amit megteszek!
A hangszálaim, s tollam mögött, a kezem megremeg.
A hangom elcsuklik, a szívem kiszakad.
Az érzelmim tömkelege, némán kiszalad.
S egyben vagyok még, egy picit nyitott szemmel.
Szembe az érzelmekkel, s a régi szerelemmel.
Július 1.
💕💕💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése