"" Nem kéne...""

 

👍Nem kéne  👍

Nem kéne titkolni a fiatalok előtt, hogy 40 éve Magyarország olyan szegény volt, hogy még a szalámit is sertéshúsból csinálták! Igaz, az sem szabadna elhallgatni, hogy a 25 forintos banán drágának számított. Már ha egyáltalán lehetett kapni…

Nem kéne elhallgatni a fiatalok előtt, hogy a gyümölcsökre, zöldségekre nem kellett ráírni, hogy „Magyar termék”, mert ez teljesen egyértelmű volt. Igaz, máshonnan származó krumplit, paprikát, fokhagymát nem is igen lehetett kapni.

Nem kéne rejtegetni a fiatalok előtt, hogy annak idején bizony olyan gyenge volt a forint, hogy száz forintért némelyik baráti, szocialista országban – kapásból kettő jut eszembe – egy szatyorral kaphattunk a helyi pénzből. Igaz, ha kijutott valaki valamely „nyugati” országba, az állam által biztosított valutakeret úgy nagyjából az éhezéshez volt elég. Már, ha nem 1-2 napig akart ott tartózkodni.

Nem kéne leplezni a fiatalok előtt, hogy annak idején 100 forintért bárki egy szatyor könyvet vehetett a könyvesboltokban, igaz nem volt minden kapható. Bőven akadtak „szempontok”, amelyek miatt indexre tehettek, betilthattak bizonyos műveket. Emlékszem, a Tarzan regények például szinte elérhetetlenek voltak, mivel – úgy mond – csorgott belőlük a brit imperializmus magasztalása.

Nem lenne jó, ha a fiatalok nem tudnák, hogy annak idején az alkalmazottak adókulcsa 0 százalék volt. És mivel majdnem mindenki alkalmazottnak számított, nagyon keveseknek kellett csak adózniuk a jövedelmük után. Igaz, viszont, hogy az alkalmazottak bére általában messze nem érte el az átlagos európai bérszínvonalat… Ahogy ma se éri el. De legalább fizethetünk adót.

Nem kéne elkendőzni a fiatalok előtt, hogy az oktatás az óvodától az egyetemig ingyenes volt, igaz, hogy a jobb középiskolákba kerüléshez néha protekció kellett. Az is igaz, felsőoktatásba se volt mindig egyszerű bejutni, itt is érvényesültek „szempontok”, hogy ki „érdemli meg”. Persze, ha valakinek protekciója volt…

Nem kéne azt sem elmismásolni a fiatalok előtt, hogy az egészségügy mindenki számára ingyenes volt. De azt is meg kéne említeni, hogy virágzott a hálapénz intézménye, olyannyira, hogy némelyik doki előre megmondta mennyibe kerül nála egy szülés, vagy egy valamilyen orvosi beavatkozás.

Nem kéne elhallgatni a fiatalok előtt, hogy annak idején szinte mindenki jogosult volt megfizethető árú és bérű állami bérlakásra, már ha ki tudta várni, azt, az öt, tíz olykor több évet, míg kiutaltak neki egy lakást. Persze, ha akadtak jó kapcsolatok és némi protekció, mehetett gyorsabban is. A pénzesebbek megreszkírozhatták a szövetkezeti lakást, a törlesztés részletei – ha olykor nőttek is - nem ugrottak hirtelen az égig. Ja, és akkoriban nem nemigen lehetett kilakoltatásokról hallani.

Nem kéne elmismásolni a fiatalok előtt, hogy negyven évvel ezelőtt az újságokból, híradókból (filmhíradó a mozikban és tévé híradó az állami tévékben) csak úgy áradt a korabeli propaganda. Na, mondjuk, erre maguktól is rájöhetnek, mert ez azóta se változott…

Talán nem kéne azt mondani a fiataloknak, hogy az egy jobb világ volt. De azt se, hogy rosszabb. Talán mi, akik megéltük, talán már mi se emlékszünk rá pontosan. (Csak zárójelben: meszesednek az erek és fogynak az agysejtek.) De az sem lehetetlen, hogy nem is akarunk rá pontosan emlékezni. Sokan és sok mindent elfelejtenének… Mások meg olyasmire is emlékeznének, ami sosem volt…

Ja, és azt is meg lehetne említeni nekik, hogy nagymamáink is szerettek telefonálni és nem hordtak túl hosszú szoknyákat. Ahogy a képen is látszik...

Kép: 1972. Budapest V. Régi posta utca 15. számú sarokház Váci utcai oldala. / Fotó adományozó: Urbán Tamás / Fortepan 89734

Köszönetnyilvánítás: Köszönöm annak a hölgynek, vagy úrnak, akitől „az olyan csórók voltunk, hogy még a szalámit is disznóból csináltuk” mondás származik. Nem tudom ki volt, de nélküle ez az egész nem jutott volna eszembe.

Hozzászólás ::

Dezső László

Az érem másik oldalát mellőzted.

 Megpróbálom.

Az 1956. előtti korban ávós tisztek járták délutánonként a házakat, békekölcsön és tervkölcsön kötvény jegyzésre biztatva a lakókat. Ahol laktunk, a Géza utca 4-ben lakott Vidáts úr is, munkásember, az egyedüli, aki teli torokból kiabálva kirúgta az ávóst a lakásából, amikor az fenyegetődzni kezdett. Nemrég tudtam csak meg, hogy a leszármazottja volt a ferencvárosi Vidáts Vasgyár alapítójának.

Az 1956-os forradalom az ÁVÓ tervezőasztalán született, mint provokáció, "az osztályellenséggel való leszámolás" céljából. Pár nappal előtte a budapesti ávós gépkocsi-telepen a vadonatúj Csepel teherautók ávóra mutató rendszámtábláit lecserélték a TEFU-ra mutató rendszámtáblákra. Október 22-én aki csak élt és mozgott a budapesti ávónál, az PPS géppisztolyt, vagy abba való lőszert csomagolt a Lámpagyárban. Október 23-án a gépkocsivezetőknek tilos volt személyi okmányokkal szolgálatra jelentkezni, kötelező volt a tornacipő viselete is. Éjszaka és hajnalban telerakták az összes telefonfülkét az Andrássy úton géppisztollyal, a közeli lakóházak kapualját pedig nyitott lőszeres ládákkal. Ahogy a műegyetemi menet elindult, kb. 80 Csepel feltankolva, a tartalék Marmon-kannát is megtöltve irány az utca. A parancs szerint minél több embert kellett az ávós golyószórók elé vinniük.

Azt se hallgassuk el, hogy a szovjet belügyi csapatok budapesti hadművelete nem volt egyszerű dolog, a tervezése 1956. júniusban, vagy még korábban kellett, hogy kezdődjön. A hivatalos verzió, mely szerint az október 30-iki, Köztársaság téri pogrom indította el a hadműveletet, nevetséges.

Azt se hallgassuk el, hogy a megtorlás alatt Bicskén egy csomó gyereket élve temettek el a pufajkások, Apró Antal (Dobrev Klára nagyapja) parancsára. A többi szabadságharcos gyereket egyszerűen tarkón lőtték.

Ne hallgassuk el azt sem, hogy a megtorlás alatt az is elég volt az áldozatok lemészárlásához, ha valakiről egy ávós ügynöknek sikerült olyan fotót készíteni, amelyen büszkén feszített, a vállán egy ócska puskával.

Szóval, az éremnek két oldala van. Aki mindkét oldalát látja, az közelebb jut a valóság megismeréséhez, mint aki csak a jobb, vagy csak a bal oldalt hajlandó nézni.

                                                 ☝☝☝☝☝