💕Szavaim értelme💕
Nem adtam szavaimnak értelmet,
amíg nem találtak gazdára.
Nem nyújtott az ígéret védelmet,
míg nem talált rá, a saját napjára.
Amíg nem láttalak, csak léteztem,
lebegtem a gályán, mint rabszolga.
Nem beszéltem, és nem kérdeztem,
elég, hogy volt aki hajszolna.
Aztán jöttél, és ragyogtál, éreztél!
Felnyitottad a szememet.
Éltél, és nem csupán léteztél.
Nem tudtál még mesélni eleget.
A szemedbe nézve belepusztulok,
a mélyébe merülve elveszek.
A hangodba bújok, és belefordulok,
a világ végéig is elmegyek.
Éget a bőröd, mérgez a csókod,
belehalnék a szerelmedbe.
Lennék a királyod, s akár a bohócod,
ha befogadnál a kegyelmedbe.
Nem adtam szavaimnak értelmet,
mert magánnyal volt kibélelve.
De te vagy a lelkemnek lélegzet,
s a szavaim így keltek életre.
Április 30.
💕💕💕
💕Az nem lehet!💕
Az nem lehet, hogy nem jössz,
mert belehalhatok.
Az nem lehet, hogy megszöksz,
hogyha maradhatok.
Az nem lehet, hogy nem találsz,
mert én itt vagyok.
Az nem lehet, hogy nem vársz,
ha időt is hagyok.
Az nem lehet, hogy nem vagy,
és meg nem érkezel.
Mert úgy bennem minden megfagy,
hogyha nem létezel.
Az nem lehet, hogy hiába,
várok egy életet.
S így marad szívem árva...
Nem... Az nem lehet!
Április 29.
💕💕💕
💕Meg tudjuk beszélni?💕
Sokat gondolkodtam, hogy hogyan kezdjem el.
Beszélni szeretnék veled, hogyha érdekel.
Hogyha érdekel még ami köztünk volt.
Akinek udvaroltam, s aki udvarolt.
Két szerelmes voltunk, komoly tervekkel.
Itt-ott akadállyal, néha terhekkel.
De te meg én, mi voltunk, együtt jóban-rosszban.
Szeretnék újra ott lenni, a szívedben, s karodban.
Sokat gondolkodtam, mert nélküled szenvedek.
Csak marcangolom magam, de mégis engedek.
Mert a hiányod felemészt, s hiába terelem.
Nem szűnik meg bennem, az örök szerelem.
Sokat gondolkodtam, hol kezdjem, s mivel.
Nem akarok semmit már, hidd el senkivel.
Ugyanúgy szeretlek, hiányzik mindened.
Tudod milyen a szívem, s a lelkem ismered.
Sokat gondolkodtam, szeretném megbeszélni.
Szeretnék újra melletted, s újra veled élni.
Hogyha a soraim, egyszer majd elérnek.
Adj egy esélyt nekünk, s beszéljük meg, kérlek!
Április 28.
💕💕💕
💕Indigó💕
Pár nap pár hónap után, valahogy mégis máshogy ér.
A megszokás, s az unalom, elköltözött, s máshol él.
Egy nap csak egy pillanat, az időt nem uralhatod.
S a pillanat is itt marad, ezt úgysem tagadhatod.
Pár nap pár hónap után, mégis mint az elején.
Mégis minden varázslatos, bárhol legyünk te meg én.
Értetlenül bolyongok, az élet s a halál között.
A idő úgy száguld felém, hogy százszor belém ütközött.
Miért vagyok s te miért vagy, miért vagyunk mi ilyenek?
Miért vagyunk mi egyformák, hogy lehet kettő ilyen egy?
Az érintés, a szavak mind, a hülyeség is indigó.
Akárhová csapódunk, ha együtt megyünk mindig jó.
Lazán foglak, s lazán fogsz, megvárlak a vonatnál.
Megtartasz, s megtartalak, mindegy hogy a vonat vár.
Idő kell a jó dolgoknak, idő kell az elmének.
De bármi lesz ami megmarad: az te meg én, s az emlékek.
Április 23.
💕💕💕
💕Itt vagyok míg kell!💕
Itt vagyok míg kell, míg mosolyogsz, vagy sírsz.
Itt vagyok mint pajzs, amit tartani bírsz.
Itt vagyok mint párna, kire hajthatod szíved.
Itt vagyok míg lelked, megerősíted.
Itt vagyok mint szó, mi nyugtat, s biztató.
Itt vagyok mint dallam, mi lágyan ringató.
Itt vagyok mert kellesz, mert kellhetek neked.
Itt vagyok mint olykor szülő, s mint olykor gyermeked.
Itt vagyok mint múlt, mi emlékeztető.
Itt vagyok mint jövő, mi reményt keltető.
Itt vagyok mint minden, mit adhatok neked.
Itt vagyok amíg ezt, el nem engeded.
Április 22.
💕💕💕
💕Megérdemlem!💕
Azt érdemelném, hogy velem legyél.
Hogy velem legyen aki engem választott.
Hogy komolyan vegyelek, s komolyan vegyél.
Ne lehessen senki, aki elválasztott.
Mert megérdemlem a jót, a tenyeret mi hord.
A szót ami ragyogtat, a való ígéretet.
Hogy ragyogjon rám a nap, és ezeregynyi hold.
S hogy boldogan éljem le, e röpke életet.
Megérdemlem a szívét, a párom szívének.
S hogy az enyémet ugyanúgy, ő is birtokolja.
Megérdemlem a támaszt, ha néha én is félek.
Megérdemlek ezer bókot, ha azt a szívem szórja.
Megérdemlek egy társat, aki társként tekint rám.
Kinek a szemében, az értékem ott ragyog.
Ki issza a szavaim, s a szavait innám.
Mert megérdemlem a jót, hisz különleges vagyok.
Április 21.
💕💕💕
💕Mikor megfogtam a kezed💕
Mikor megfogtam a kezed, éreztem amit kellett.
Tudtam nem fogom már soha más kezét.
Ott maradt a szívem, a szerelem mellett.
S kitűzte a lelked, a lelkem végzetét.
Úgy lennék olykor híres, leheletnyit gazdag.
Hogy megadhassak mindent, amit szeretnék.
Amit szeretnél, az szívemen egy madzag.
Mit addig cipelek majd, míg meg nem vehetnék.
Bár tudom így is szeretsz, épp ahogy én téged.
Benned bújik meg nekem, a világmindenség.
Benned leltem meg, a végtelenül szépet.
Te vagy nekem a fény, és minden Istenség.
Mikor megfogtam a kezed, éreztem, hogy érzed.
Érzed ahogy ritmust talál, szívemben a tánc.
Értetlenül álltam, s néztem ahogy nézed.
A szerelmet a szememben, mit tükörképnek látsz.
Április 17.
💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése