💕Hamvadó imádat💕
Romantikám halmaza, úgy bomlik ahogy eltekintesz.
Úgy sorvad össze-széjjel, ahogy magányában hagyod.
Mindeközben szívemhez, morzsákat is hintesz.
S úgy olvasztod fel a lelkem, hogy megmar a fagyod.
Nyolcmilliárd ember... S mégis, csak te kellesz!
Nyolcmilliárd emberből, érted bomlik az elmém.
S nyolcmilliárd emberből, te ejtesz, s te felejtesz.
Bár nekem kéne elfeledni, de én mégsem szeretném.
Nem szeretnék, és nem is tudok, nélküled létezni.
Milliárdnyi ember, de oly üres bolygó.
Ha nélküled kell tovább mennem, nincs miért megérkezni.
Nem hat rám így semmi szépség, se kényszeres bájolgó.
Csillagképek rajzolódnak, minden ejtett könnyeden.
Sóhajodra sarkifények, metszik át az éjszakát.
Én meg szerelembe estem, végleg, s mégis oly könnyeden.
Hogy szívem menthetetlenül, átadta néked önmagát.
Január . 3.
💕💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése