💕A LEVEGŐ💕
Olyan régen voltál már nálam,
pedig nagyon vártam hogy lássalak
Boldoggá tettél volna azzal engem,
hogy végre újra karomba tartsalak.
A szobában még minden úgy van,
ahogyan hagytad, miután elmentél
Nem akartam rendet rakni utánad,
minden arra emlékeztet, hogy szerettél.
Szinte érezni vélem sokszor illatod,
ha lefekszem és behunyom szemem,
De be kell lássam, és valljam magamnak
nélküled nem lelem - az életben helyem.
Most csak arra tudok gondolni szüntelen ,
megjelensz majd az ajtóban mosolyogva
S együtt élünk vidáman boldogságban,
nem gondolva csak a szép napokra.
Mert ha velem vagy mindig úgy érzem,
mintha megállna felettünk az idő
Te a legfontosabb nő vagy az életemben,
jobban kellesz nekem - mint a levegő.
Szerencsés János
💕💕💕💕💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése